Vonal vége

 

– Halló, szia Mártikám, muszáj volt felhívjalak, mert a tegnapi piacozás óta még mindig teljesen fel vagyok háborodva azon, amiről beszéltünk, és még elfelejtettem mondani, hogy..

– Elnézést, de én nem vagyok Márta, Zoltán vagyok.

– De hol van Márti?

– Nem tudom, nem ismerek semmilyen Mártit, én Zoltán vagyok, és ez az én számom.

– Hát, nem értem, mindegy. Vissz'hall.

 

– Szia, Mártikám, képzeld az előbb valami férfi vette fel a telefont, de mindegy, az a lényeg, hogy a piacról jutott még eszembe, hogy miután eljöttem a halastól a ...

– Még mindig Zoltán vagyok.

– Mi?

– Zoltán vagyok, és nem Márti, és ez az én telefonom. Legyen kedves, ne hívjon fel többet!

– De hol van Márti?

– Nem tudom, nem ismerek ilyen nevű nőt.

– De akkor miért van magánál a Márti telefonja?

– Nincs nálam a Márti telefonja, mert ez az én telefonom. Az én saját számom! Az én telefonom saját száma!

– Jólvan, értem. Mit kiabál? Vissz'hall!

 

– Halló. Halló? Maga az?

– Igen.

– Azonnal adja vissza a telefont a Mártinak!

– DE EZ AZ ÉN TELEFONOM!

– Az nem lehet, mert én a Mártikámat hívtam a számán.

– Nem, maga engem hívott, engem. Nevem Rácz Zoltán, nem Márta. És a telefon, amit a kezemben tartok, a sajátom, mindig is az enyém volt.

– Az nem lehet, mert én a Mártát hívtam azon a számon, amin tegnap is a piac után.

– Nem. Valamit elnyomott.

– Nem nyomtam el, és adja vissza a telefont a Mártának, különben feljelentem.

– Rendben, kezitcsókolom.

 

– Halló, Márti, te vagy?

– Mit gondol?

– Tolvaj! Azonnal hívom a rendőrséget.

– És mi volt a piacon?

– Szemtelen.

 

– Halló, rendőrség? Valaki ellopta a barátnőm telefonját, és fel is veszi, amikor hívja az ember, egyrészt nyomozzák ki, hogy hol és mikor történhetett, másrészt elkezdtem aggódni a barátnőm miatt is, Kapucky Márta, Hársfa utca 27. a száma ….vagy várjanak, ilyenkor azt is meg kell adni? Teljesen összezavarodtam. Halló? Milyen adatokra van szükségük? Én Mária vagyok, Sipos Mária, Körmödi fasor 12. számom….jah arról hívtam. Halló? Van ott valaki? Itt kell bejelentést tenni?

– Itt Zoltán.

 

Magánügy

 

Itt mindig olyan, mintha megállt volna az élet. De azért ez az igazi, a magán. Nekem ez a terepem, minden olyan szép és modern. Bár kint is az volt, és nagyon imádtak, marasztaltak is, de én megindultam a hazám felé. Itt élnem, halnom kell, tudja? Na nem mintha meg akarnék mostanában, de sose lehessen tudni, jobb készülni. Közel is kell lenni azért, annyi az unoka. Én vagyok a legjobb nagymamájuk, mert a másik az nem is törődik velük, egy játékot nem vesz. Mer’ neki sosincs pénze. Micsoda kifogás, ha a gyereknek játék kell, akkor megveszem, kintről is küldtem nekik. Telefont is, pénzt is. Látom maga terhes. Remélem van pénzük játékra, mert az sok kell ám majd. Gratulálok, fiú alakja van a hasának. Nekem három van, meg hét unoka, egy már nagy, az a lányé, ő is dolgozik. Utánam akart jönni, de mondtam, hogy inkább én ide haza, a család tartson össze. Aztán azóta ebben a rendelőben. Vagyis először egy másik magánban, de az nem volt a magamfajtának való, nem tiszteltek eléggé, ami nekem pedig alapvetés. Itt minden olyan nyugodt. Néha túlságosan is, alig halad az idő. Ma is már nyolc óta itt vagyok, egyszerűen nem akar végeszakadni a napnak. Hallja, nekem messziről kiabálják már a nevem az utcában. Híres vagyok ám, az Osztrák Marika, így hívnak. Mint az a színésznő, a kövérszőkealacsony. De én megdolgoztam érte, tudják, hogy tisztességes munkából gyűjtöttem a kocsiravalót. Maga autóval jött? Látom, hogy fogdossa a hasát, hát üldögéljen csak. Én is azt szoktam, ha elkezd fájni, mondjuk nekem a derekam szokott a sok munkától. Már kint kezdődött, úgyhogy mindig volt a táskámban lóbalzsam, na az úgy elmulasztja, mintha sose lett volna, nem is tudom, mi lehet benne, lózsír vagy mi. Fejfájós is vagyok, migrén. A férjem azt mondogatta, hogy csak a munkát akarom megúszni, azért találom ki. Hát nem azért, de mindegy, meg is halt már, nem kár érte. A fejem meg maradt fájós. De legalább nem a veréstől. Képzelje a harmadik melóhelyen kint meg is választottak hónap dolgozójának, lehetett szavazni, és persze mindenki rám gondolt, meg aki nem, annak is azért duplán adtam azon a héten, hogy lássa, én mindenkire gondolok. De tényleg gondoltam, és magamtól is mindig duplát adtam volna, de nem én találtam ki a mennyiséget, azt követni kellett. Szóval egyszerűen nagyon szeretett engem mindenki, sírtak, amikor hazajöttem. Én is, de csak belül, nem mutattam nekik, mert keményszívű vagyok, és tudtam, hogy majd idővel képesek lesznek mást is megkedvelni, még ha nem is afféle képességűt, mint én, de nekem haza kellett hoznom a tudásom. Na, hát így. Maga vérzik. Milyen orvos? Ma nincs rendelés, nem mondtam? Én a takarító vagyok, csak szünetelek, és itt a legkényelmesebb szék a recepción. Ja, mindig elfelejtem bezárni a főbejáratot. Szerintem hívja a férjét, kint van a kocsiban nem? Milyen kocsi, milyen kocsi, nem azt mondta, hogy azzal jött. Figyeljen, nehogy elájuljon itt nekem, nem tudja a mentők számát, szerintem azt kellene, de miért nem szólt, hogy rosszul van, na hívja már, addig én felmosok maga alatt, mert a végén még kivágnak innen.