változtasd meg az életedet
már tétova tajték,
templomkertben az oltár
testét volna valóság,
márványbőrbe bevésték
két iksz közt i lapul mint,
néma vonósnégyesnek
tétova néma vonója,
nincs értelme a dalnak
vonja a tájat a hóba
húsz oltáron
elégnek az álmok
zsírja a húsnak,
templomkerti
vonósnégyesben
brácsa a cselló,
két hegedűhúr
ontja a csöndet
lángol a lélek,
távolodom már
mint az igazság
volna valóság
mert huszonegyben
megvan a három
hétszer is aztán,
változtasd meg
az életed immár
volna valóság,
templomkertben
a kígyó bőre
névtelen árnyék,
néma vonósnégyesnek
tétova
húrja a csöndje
harminchat szűz gyertyájának
füstje ha felszáll, néma
vonósnégyes lesz templomkertben
az oltár, létra a lélek
a testben a hajnali állat
a cselló, társa magánynak
a tér az idő és a nyelvtan
a nem jó, nyelvem alatt
ha elárul a látszat
táncol az árnyék, emlékezni
a szépre igazra se volna
ma szándék, ritmus az angyal
szárnya hazugság tétova
torzó, szent az akasztott ám
a szemét már vájja a holló
