Külön autóval jönnek mindig. Andor jön be hamarabb, és mosolyogva megjegyzi, hogy Anitának nagy tervei vannak. Aztán újra nyílik az ajtó.

– Mától minden megváltozik – mondja Anita. – Úgy döntöttem, készüljünk a szóbeli nyelvvizsgára!

– Őszintén örülök, hajrá, végre megvan a cél, amiért a tanulás rögös útját járjuk! Let’s start. Kezdjük is. Sorba vesszük a témákat, és ha valamiről nem tudsz beszélni, akkor először összerakjuk magyarul. Rendben?

– Nekem okés.

– A bemutatkozás lenne az első, hiszen minden vizsga ezzel kezdődik. Introduce yourself, please – mondom.

– Ehhez semmi kedvem, haladjunk.

– Family, azaz a család.

– Antiszociális vagyok - mondja magyarul. - Itt van anyám, akinek volt három férje, és minden férjétől van egy gyereke. Hát kurvára nem vagyunk jóban a tesókkal. Egyik bátyámmal sem beszélek, igaz az egyik Liverpoolban, a másik Dél–Afrikában lakik. Most mit mondjak a családról? De… a kutyáink most is anyámmal és az élettársával vannak.

– Akkor a mostani családodról beszélj, együtt éltek Andorral és két örökbefogadott labradorral, ugye?

– Hát, ha a COVID megengedi és majd feleségül vesz. Ugye, kicsim, elveszel? – Anita megragadja   Andor kezét. — Akkor majd tudok erről beszélni. Amúgy nekem már volt két férjem, de Andornak az első felesége leszek.

Akarom én ezt tudni? Ezt csak magamban kérdezem magamtól.

– Celebrations, azaz az ünnepek - mondom inkább. - Választhatod a születés- vagy névnapot, a karácsonyt, de akár a húsvétot is…

– De mi nem ünnepelünk! Negyven múltam, nem fogom megünnepelni, hogy eltelt egy újabb év és öregebb lettem, na, ezt te sem gondolod komolyan! Karácsonyfánk sem volt soha.

– Gyerekkori karácsonyok? - szúrom közbe.

– Na, azokról főleg nem beszélünk. Anyánál vagy apánál legyünk? Veszekedés, kiborulás, sírás, rívás, hisztik kicsiben és nagyban, te nem akarsz tudni ezekről szerintem.

– Public transport, azaz tömegközlekedés - veszem elejét a további szóáradatnak.

– Nem használom! Autónk van. Ha utazunk, akkor repülővel megyünk, és mindig Andor főnöke visz a reptérre.

– Akkor legyen travel a téma, azaz az utazás – csapok le gyorsan.
– Hát az szívás. Én pfizeres vagyok, mert elintéztem, de Andor sinopharmos. Őt nem engedik be sehova, pedig mennénk Nizzába, hogy megkérje a kezem. De tesztet kell csináltatnia, az meg húszezer. Törökbe megyünk így, állítólag oda mindkettőnk oltása jó, csak gondban vagyok az all inclusive-vel, mert most egy hete vegán lettem.

– És hol voltatok utoljára, esetleg arról… - próbálok beleszólni.

– Balin, de milyen rég volt az már, ugye, kicsim? - Elengedi Andor kezét. - Az egy gyönyör. De voltunk Maldívon is, saját szervezésben. Így is egymillió volt a kilenc nap. És fejenként.

– Ezt hogyha angolul elmondanád. Mindent egyszerű múltban mesélünk - magyarázom. Közben ránézek Andorra. Ott ül Anita mellett, mint egy nagy mackó, arcán angyali mosollyal, ami a megérkezése pillanata óta nem hervadt le az arcáról. - Szeretnéd, Andor, te elmesélni?

– Nem. Ő tud angolul! - csattan fel Anita. - Ő csak kísér engem. Nekem kell megtanulnom. Ő csak itt van. Lemondok a vizsgáról, nem akarok beszélni, nem akarok magnózni! Inkább adj egy szöveget, és azt lefordítom. Amit nem értek, mert ismeretlen a szó, azt ti megmondjátok, mit jelent.

Előhúzom a piros mappám, a legelső szöveget tenném be a fénymásológépbe, de Anita felugrik és kikapja a kezemből a lapot, pedig egy asztal választ el bennünket egymástól. Ránéz a papirosra és már mondja is:

– Ez nem jó, mert mi nem tartunk bulit, mi sem megyünk senkihez, party, ez a magyarok bulizós szokásai, ez nem tetszik.

Előhúzok egy következő lapot: Miért tagadják le a nők a korukat? Kedvenc írónőm cikke. Mosolyogva átnyújtom. Pontosan ebben a pillanatban megszólal a Michael Korsba csúsztatott telefonja. Mindkét telefonja, egyszerre. Felugrik, elnézést kér, fel kell vennie, de Andor kifizet és most el kell menniük, azzal kilibben az ajtón.

Andor előveszi a pénztárcáját, előre kiszámolva ott van a díjam az első rekeszben.

– Nagyon türelmes vagy, köszönöm. Nézd el neki, hogy ma ilyen volt, ez az új fogyókúra elvette az eszét - mondja.

– Rendben, jövő héten várlak benneteket – köszönök el.    

Bezárok utánuk, fél nyolc van. Este fél nyolc. Sokáig csorgatom magamra a zuhany hideg vizét és nem akarok gondolkodni, ítélkezni.

Minden vágyam, hogy kitöröljem az agyamból ezt az angol-, avagy magyarórát.