230.jpg

Forrás: Fortepan / MHSZ

 

F. Bakó Enikő

 

Medencés ház

 

[...]

Aztán a terméssel is hajnalban indultatok a gyergyói piacra. Egyszer-kétszer befigyelt az úton egy leengedett sorompó. Akkoriban tudtuk meg, hogy farkasvakságban szenvedsz. Az autód nem menekült meg a töréstõl, de a jogosítványodat nem vonták be, mert megtaláltad a módját, hogy egy fõnök ismét segítsen. A harmadik elütött sorompó után már más szelek fújtak.
Az egész utca hozzánk, hiszen egy udvaron laktunk, járt tévét nézni. Egy kis tévé, fekete-fehér a sarokban. Oroszul azóta is ezt az egy szót tudom elolvasni, hogy RUBIN. A saját hokedlik félkörben. Ki-ki hozta magával az övét. Egyetlen film sem volt szinkronizálva, olvasni kellett mindet románul! És én ezt mindig bevállaltam, és akkor és most is büszke vagyok a Gyuri-bandára, hogy életetek derekán megtanultatok egy új nyelvet. Szóval néztük a Dallast. Én olvastam hangosan a feliratot, egy-két alkalom után már magyarul tolmácsoltam. Minden epizód elején, amikor bemutatták a farmházat, hangosan elmondtam, hogy nekem is medencés házam lesz! És te, Tatus, mindig azt mondtad, „Te jány, a tetû egye meg a hajadat, de úgy legyen!” És húsz éve minden tavasszal, amikor feltöltjük a medencét, a családom meghallgatja ezt a történetet. Emlékszem a Márton napi töltött libákra. Aztán jött a tél, kezdõdtek a disznóvágások, és te füstölted a panelrengeteg közepén mindenki kolbászát, szalonnáját és kisgömböcét. És mert kívánós voltál, mindig kóstoltál is...

[...]