Ödön von Horváth Istentelen ifjúság és Korunk gyermeke című kisregényéből Nagy Péter István rendező Sándor Júliával és Hárs Annával írta színpadra a történetet a Radnótiban. Németország a két világháború között. Nem tudni, hogy kitört-e már a háború, vagy még csak készülődés zajlik. Baljós színek és árnyak lepik el a színpadot.
Lidérc és sötétség. Az előadás nyomasztó légkörét a zenei és rádió betétek, valamint a világítás szolgáltatja. A díszlet le van csupaszítva, egyszerű, többfunkciós (díszlet: Kálmán Eszter). A színpad felett három vetítővászon. A kamera önálló életre kel. Főleg élő jeleneteket láthatunk rajtuk kivetítve de vannak eleve rögzítettek is. Az egyenruhás szőke fiatalok nevét már csak betűk jelölik. Arcuk nem túl sok érzelmet sugároz, mindannyiukba beleverték a propagandát (Major Erik, Kuttner Bálint, Nagy Márk, Berényi Nóra Blanka, Kádár Kinga). Teljesen ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan frizurával, az egyen színű uniformisok megszüntetnek minden egyediséget, két fiút valójában két színésznő alakít, de ez teljesen elveszti a jelentőségét. Sőt. Észre se lehet venni, olyan jól megoldják. Mindenki több szerepet játszik kivéve a tanárt, aki megmarad ugyanabban a szerepben. Közellenség válik belőle amikor felveti, hogy a feketék is ugyanolyan emberek, mint a fehérek. Ennek ellenére a helyén marad és ő viszi táborozni az osztályt, ahol tragikus kalandok történnek és felkészülnek a harcra.
Hol marad az ember egyéni felelőssége? Ödön von Horváth érzékeny szövegének fő tárgya a megalkuvások korának bemutatása. „Olyan előadást képzeltünk el, ami megőrzi a Horváth-regény tudatfolyam jellegét. Ehhez kerestünk egy színházi formát, ami szabad átjárást enged a külső és belső valóság határai között, hogy a tanár identitáskrízise, démonai és a kiútkeresése belülről váljanak átvilágíthatóvá.” Nagy Péter István.
Porogi Ádámot megtalálta a szerep, karaktere nagyon ráillik a mindent kétségbe vonó tanárra, aki sok esetben gyáva amikor pont bátran kéne fellépnie. Major Erik riasztó jelenség T szerepében, érzelemmentes, súlyosan beteg fiatalt játszik, akinek a legerősebb jelenete a prostituáltat alakító Berényi Nóra Blankával van. Nem véletlenül csak 16 éven felülieknek ajánlott az előadás. Schneider Zoltán szerepeiben mindenhol a hatalmat képviseli. Feltűnik bíróként, kiképzőtisztként, iskolaigazgatóként, Julius Caesarként, ami csak egy név, nem a római császár.
A rendezés nemcsak a fasizálódás mechanizmusait mutatja be, hanem azt a morális zuhanást is, amelyben a lelkiismeret elsorvad, a gondolat pedig bűnné válik. A propaganda alantas, ifjúságra gyakorolt hatására fókuszál. Nagy Péter István nem kínál feloldozást: a pontos színészi játék és a modern technika hátborzongató kérdőjeleket rajzol a fojtogató csendben. Hiszen akkor, amikor az előadás műsoron volt, javában folyt még a propaganda Magyarországon a plakátokon és mindenhol, a médiában, és erre utaltak is. Ennek vége. Habár az Istentelen ifjúság a ‘30-as években játszódik, a mondanivalója nem veszített az értékéből. A darab azt mutatja be, hogy mi történik akkor, amikor egy társadalom hagyja, hogy a fiataljai elveszítsék identitásukat. A tanároknak hatalmas szerepük van abban, hogy a kamaszok magtalálják önmagukat.
Az előadás végül nemcsak a rendszer gépies kegyetlenségét mutatja be, hanem azt is, hogyan fagy meg lassan minden emberi vonás a gyűlöletben – ahogy a tanár a végén magányosan, lelkileg megsemmisülve, egyfajta morális hóemberként marad vissza a megdermedt téli tájban, amelyből hiányzik a tavasz és a könyörület. Az arcunkra fagy a mosoly, amikor kiderül, hogy bizony ez a hóember egy halott ember.
Tanár Porogi Ádám
Kiképzésvezető | Igazgató | Julius Caesar | Bíró Schneider Zoltán
- | Doppelgänger Major Erik
- | Pap Kuttner Bálint
Eva | Elli | Nelly | Tanító | F. Berényi Nóra Blanka
- | Anya | Tanárnő | Annie | Fannie Kádár Kinga
- | N. apja | N. anyja | Polgármester | Inas Regős Simon
Hangfelvételről közreműködik: Kőszegi Ákos
Dramaturg: Sándor Júlia
Díszlettervező: Kálmán Eszter
Jelmeztervező: Pattantyus Dóra
Media design: Varga Vince
Zene, sound design: Csizmás András
Zenei munkatárs: Termes Rita
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
A rendező munkatársa: Perényi Luca
Rendező: NAGY PÉTER ISTVÁN
