Néhány szó Oleg Lazarev versei elé

 

Oleg Lazarev a Krím félszigeten született orosz származású fiatalember, aki kilenc éves kora óta Magyarországon él. Azóta, hogy a szüleivel Budapestre költözött, magyar iskolába járt, magyarul végezte tanulmányait. És a verseit is magyar nyelven írja. Tehát magyar költő, aki orosz. Vagy orosz, aki magyarul ír. Ahogy tetszik.

A szóhasználatában, mondataiban olykor, nagyon ritkán, feltűnik valami kevés "akcentus". Mintha egy-egy kifejezést másképpen használna, vagy másképpen értelmezne, mint azt megszoktuk. Nem mondanám, hogy ez árt a verseinek. Inkább érdekesnek tűnik.

És szinte minden sorában ott van a háború. A kiszolgáltatottság. A menekülés. Ez viszont, sajnos, lassan mindannyiunk negatív tapasztalata. Ezért is érdekesek Oleg versei.

Szeretettel ajánlom tehát mindenkinek, minden vers- és Szófa-olvasónak a legújabb orosz-magyar, magyar-orosz költőt, Oleg Lazarevet.

 

Petőcz András

 

 

Nem

 

háborúnak nem

azért mert igent

mondtatok

háború tényleg?

azért vagyok

hogy meghaljak?

Nem!

Nem akarok!

nem akarok

létezni azért

amiért haraptok

mások szabadsága

mások halálának

okán okulj

okulj cseszd meg!

okulj és repülj

egy reaktív rakéta

hátán

repülj

és ne szállj el

mert az elszállás

szerintem más

szerintünk más

szerinted?

szerinted más?

lehet

de mi máskor születtünk

máskor

amikor még lehetett

akkor megszülettünk

és nem érdekel

az amit szeretnél

mert mi mást akarunk

mert a hideg háború

gyermekei másra vágynak

most az egyszer adjatok

értelmet

hagyjatok

Élni

miközben

meghaltok

 

 

Nem látlak

 

Eldobott kövek a parton pártatlanul

Itt vagyunk újra, ahol már nem vagy

Dombormű: Pilis-szemeid által szép

Jómagam is látom, de vak ezúttal a stég

 

Megunt játékok

 

Tegnap magamra találtam

A sarokban eldobva

Boldogtalan

Míg nem támadtam

Fel múlt november

Magamra szórt

Hamvaiból

 

Ámenátokhotep ⁎

 

készen

állsz

e

arra

átkoz

ott

hogy

természet

ellen

esen

esem

el

kezed

testem

tépi

szét

veled

táncol

ok

tango

muerte

piruett

sötétbe

taszít

szemed

nem

szeret

lehet

ne

másképp

de

nem

tehet

sereg

üvölt

parancs

adott

kutya

ugat

karaván

halad

kalmár

arat

mindig

örül

ha

akad

ki

hisz

a

haza

üvölt

vallás

keresztet

vet

félhold

félholtra

vert

tagad

meg

téged

te

naiv

isten

hazafias

harcosa

jobb

vagy

bal

ostoba

egyedül

pusztul

el

minden

ki

nem

támadsz

fel

soha

zsoltár

hiába

vagy

szura

színe

előtt

bárány

vagy

másnak

csupán

egy

szuka

áldozat

profit

ál!l!ó

fasz

lóbál

ismét

jobbról

balra

holnap

fekszel

végül

reggel

sem

leges

leszel

liber

anális

tegnap

után

paci

fista

az

tán

újra

trap

pista

fegy

vert

ragad

szemet

szemért

szem

érme

tlen

szemét

háború

felett

kel ki

virágom

trágya

domb

tetején

vet

ett magot

ördögödrötás

angyalomtalanít

ámen

 

Megj. Amenhotep, ókori egyiptomi névből (mely híres viselői főleg egyiptomi fáraók voltak) képzett fantázia-név, mellyel megteremtettem és ezáltal világra hívtam a háború új istenét, Ámenátokhotepet.

 

A szerző bemutatkozása

Lazarev Oleg vagyok, 1996 óta élek Magyarországon. Anyanyelvem orosz ugyan, azonban a rendkívüli változatos és dallamos magyar nyelven teljesedett ki igazán a személyiségem és a költői énem. A versírás számomra nem csupán az önkifejezés egy formája, hanem egyúttal egy megszólító eszköz, mellyel az élmény mellett, igyekszem felhívni az olvasó figyelmét társadalmi problémákra, konfliktusokra, igazságtalanságokra és egyenlőtlenségekre vagy talán arra ösztönözni őt, hogy önmagába nézve elgondolkozzon azon, hogy milyen úton és milyen irányba halad. Ezt megteszem jómagam is sokszor, remélve azt, hogy töprengéseimmel, szenvedéseimmel, szenvedélyemmel vagy éppen önkritikus gondolataimmal mások is tudnak azonosulni arra eszmélve, hogy magányukban, örömükben, dühösen vagy csalódva, nehezebb pillanataikban nincsenek egyedül.