A májusi Alföld májusi számában tíz kispróza jelent meg Fenyvesi Orsolya tollából, változatos témákkal és motívumokkal. A prózák egytől egyig különös világokat tárnak elénk, ötvözve a mesebeli elemeket és a sokszor dermesztő, kiábrándító valóságot. Ez a kettősség leginkább a Birodalmam című kisprózában nyilvánul meg. A szabadság, a fény és a tenger egyaránt központi képekként jelennek meg a szövegekben. 

 

A tenger képe Élő Csenge Enikő Álmomban megmutattam a tengert című versében is főszerepet kap.

A tenger „iszonytató” oldala kerül előtérbe. A szeretett személy, akinek a lírai én álmában megmutatta a tengert, minden iszonytató dologtól fél. Ellenpólusként a tenger, a sós levegő, a lágy szél varázsa is megjelenik. Sőt, maga az álom is az iszonyat és a félelem ellenoldalát jelenti, de mégsem jön létre egy tengerparti idill:

„álmomban addig úsztál
míg le nem késtük az összes buszt
[…]
nem voltál gyáva
nyakig merültél az iszonytatóban
de nem szerettelek."
 
 
A prózákra visszatérve, mindenképp olvasást érdemel Márton László Hű címen megjelent írása, amely végső soron magyar közegbe helyezett abszurd. Szerelmek, megcsalások, befejezések, újrakezdések, pénzsóvárság, kispályás korrupció és az érdekek mindent felülíró hatalma is megjelenik a háromrészes szövegben.
 
A tanulmányok, illetve Térey János és Borbély Szilárd kedvelőinek igazán megvilágító olvasmány lehet Valastyán Tamás A tranzitív olvasás alakzatai. Ahogyan Borbély Szilárd és Térey János egymást olvassa címen publikált írása. A szerző Roland Barthes olvasás általi „átjártság” koncepciójából kiindulva bontja ki Borbély Szilárd Térey-olvasatát, illetve Térey János Borbély-olvasatát, miközben nem téveszti szem elől kettejük személyes viszonyát sem.