ÁTMENETI

 

Az összes szomszédnak, aki kérdezte, azt hazudtam, hogy minőségellenőr vagyok. Egy minőségellenőrrel senki nem akar beszélgetni.  

A költazés utáni hetekben undorodtam a lépcsőház felmosóvíz-szagától és foltos falától. Undorított a gang kopogó hangja. Undorított a lekövezett udvar közepére helyezett leander száraz haldoklása. Undorodtam mindenkitől, akit ebben a kétszintes, gangos bérházban lakott. Undorodtam az apró, szürke, dísztelen lakásomtól.

És undorodtam magamtól, amiért nem tudtam megmenteni a házasságom. Előtte azért, mert még reménykedtem abban, hogy megmentjük. Utána pedig azért, mert  hagytam, hogy elvigye a gyerekeket.

 

Az utolsó hónapban tettünk még egy utolsó próbálkozást. Elutaztunk Velencébe - hátha majd a romantika, meg a kanálisok segítenek. Nem segítettek.

Utána pedig azt gondoltuk, hogy "jót tesz majd egy kis távolság..." Csak átmenetileg költöztem ide.

 

A konyhaasztal sarkában áll a sakktáblám. A táblán egy megkezdett játszma. Esténként, miután megeszem a rántottát és elmosogatok, magam elé húzom és próbálom felidézni az utolsó játszma pontos lépéseit. Abban biztos vagyok, hogy sötét vezér ütötte az e-gyalogot - de mi történt utána? Pontosan kell emlékeznem, mert ez az utolsó dolog, ami összekapcsol vele. A volt feleségem bejelentette, hogy külföldre költözik a fiúkkal. Én pedig sakkoztam még egy utolsót a nagyobbikkal. Hagytam nyerni.

 

Odakint vihar. A leandert rég felborította a szél az udvaron. A konyhában ülök, előttem a sakktábla. Halk kopogás a bejárati ajtón: számítottam rá, lelkesedés nélkül állok fel. Beengedem, erős a sminkje és új a parfümje. A földszinten lakik. Néhány hónapja állított meg a lépcsőházban először és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem átmenni hozzá este. Nem a vágy vitt át hozzá, hanem inkább a kíváncsiság, hogy tudok-e még vágyni. Azóta nagyjából hetente egyszer találkozunk.  A kétségbeesésünkön kívül nem sok hasonlóság volt köztünk, talán csak az, hogy egyikünk se tudta, mit akar. A kezdeti idegenség lassan átalakult bennem egyfajta kíváncsisággá: próbálok átlátni a görcsös vágyán, próbálom megérteni, de úgy tűnik, ő nem akar mást.

 

Ma másmilyen. Fekszünk az ágyban és érzem, hogy készül mondani valamit.

- El fogok költözni - mondja, de nem néz rám. - Te pedig már két éve itt laksz, itt az ideje, hogy összeszedd magad. A fiaidnak szükségük van rád.

Nem nézek rá.

Miután elmegy, leszedem a sakkfigurákat a tábláról.

A vihar közben elvonult. A távolból még hallani, de itt csak a hűvös, az esőillat és a telihold fénye maradt.