Igazi férfiak ma már nincsenek
Odalettek a figyelmes, kedves, ápolt, ugyanakkor szellemes, intelligens ám egy csinos kis szakállnál mégis többet érő férfiak.
Odalettek az ízlésesen, ám sosem kihívóan öltözködő, a magabiztos ám mégsem öntelt, az egyetemet házasság és gyereknevelés mellett is kitűnő eredménnyel végző, egészséges ambícióval teli, mégsem törtető férfiak.
Eltűntek az értekezleten kitűnő kávét főző, és azt szinte észrevétlen diszkrécióval felszolgáló, ám a szemnek mégis kellemes, épp csak egy leheletnyire csábító aftershave-vel körüllengett, két felső inggombot szexin de mégsem feltűnően kigombolva hagyó férfiak.
Eltűntek a kimerítő, felelősségteljes munkából fáradtan hazatérő feleségüket a fürdőkádból frissen, üdén kilépve váró férfiak, akik a vacsorát már megfőzték, akik természetesen a feleség kedvenc olasz tésztáját készítették el, és a vörösbort behűtötték, és akik heréjüket frissen vasaltatták és szőrtelenítették, és akik a gyertyafényes vacsoránál csak egy kis uborkalevet ittak, de azt metszett kristálypohárból, és legfeljebb öt szem mandulát rágcsáltak hozzá. Mert ezek a férfiak tudták, az ő dolguk, hogy megőrizzék izmaik ruganyosságát, hasuk laposságát, fenekük feszességét.
Hová lettek a házat példás rendben, tisztaságban tartó férfiak, akik mindig észben tartották, hogy melyik gyereknek melyik délután, hol és mikor van különórája, akik mindig frissen mosott, vasalt ruhákkal töltötték meg a szekrényeket, akik megszervezték a hétvégi kirándulást, a születésnapi zsúrokat és gyönyörűen feldíszítették a házat karácsonyra?
Hová lettek azok az igazi férfiak, akik mindig tudták, hogy hol a lázmérő, meg a tartalék papír zsebkendő, akik a világ legjobb csokitortáját sütötték, akik sosem hagyták, hogy kifogyjon a kávé és a kakaó, akik elkészítették mindenki kedvenc szendvicsét, akik tudták melyik gyerek utálja a banánt, melyiknek kedvence a szőlő, akik az uzsonnásdobozokba mindig betettek egy kis színes cetlit: „Jó étvágyat! Szeretlek: Apa.” „Ma müzliszeletet is csomagoltam. Szeretlek: Apa.” „Ízlik a szendvics? Szeretlek: Apa.”
És nincsenek ma már férfiak, akik a nagypapa házimunkába és gyerekvigyázásba való bevonása nélkül is ki tudnák építeni a karrierüket, ha már olyan bizarr vágyaik vannak, hogy orvosok, mérnökök, netán jogászok, üzletnők vagy politikusok szeretnének lenni. Pedig a férfinak otthon a helye és sosem szabadna elfelejtenie, hogy a kérdésre: „Hány nő kell egy sörösüveg kibontásához?” a helyes válasz mindig és minden helyzetben: „Egy sem, mert a férje már kibontva viszi oda neki.”
