I. Bókaházai írótábor – memoár
Néhány szerencsés írótársammal együtt részt vehettem az idén első alkalommal megrendezett Bókaházai írótáborban. Házigazda: Csillaghy András, az Udinei Egyetem nyugalmazott nyelvészprofesszora, szervező: Kukorelly Endre, író, költő; helyszín: Bókaházai Kastély.
Kisebb csoportokban, elszórtan érkeznek az írók. Szám szerint körülbelül 25 fő az összlétszám előadókkal együtt, emiatt végig nagyon családias a hangulat.
A résztvevők között vannak teljesen kezdők, pár publikációval rendelkezők, és könyvmegjelenés után lévő írók is. Már az előzetes program is árulkodott róla, hogy nem lesz hiábavaló a több mint kétszáz kilométeres utazás Budapestről, és ezt a helyszínül szolgáló bókaházai kastély miliője csak fokozni tudja.
Minden tábori napon három szemináriumot tartanak különböző előadók. Nevük garancia a fejlődésre: Bakos Gyöngyi, Farkas Zsolt, Garaczi László, Kukorelly Endre, Márton László, Nemes Z. Márió és Székely Márton. A részvétel nem kötelező, mégis szinte teljes a jelenlét minden előadáson. Interaktív tevékenység – kész szövegekkel készülünk, a tábor ideje alatt mindenki szövegére sor kerül. Az értő hallgatóság az előadó vezetésével fogalmazza meg gondolatait, illetve tesz javaslatot, észrevételt, mikor mit kíván a szöveg.
A szemináriumok egyik nagy erénye, hogy a mentorok segítőkészek, és szívesen adnak tanácsot, hogy egy-egy szöveg jobb legyen, illetve egyik alkalom sem maradhatott el egy jól választott könyvajánló, filmajánló vagy szakmai iránymutatás nélkül. A napot minden alkalommal egy előadás, vagy kerekasztal-beszélgetés zárja.
Az előadók mind szenvedéllyel beszélnek aktuális kutatási területeikről és munkáikról.
Első alkalommal Farkas Zsolt (kritikus, esszéíró) idéz a magyar nyelv eredetéről szóló kutatásából, melyben példákat hallhatunk ismeretlen eredetű, magyar szavakból. Így felmerül a kérdés, a magyar nyelv eredete is vajon ismeretlen?
Márton László (író, drámaíró, műfordító) előadásában hosszan mesél fordításainak történetéről, és élményeiről: Miként került színpadra a Faust, és hogyan hat a nyelv változása az irodalmi értelmezésekre. Érdekességként hozza fel példának a „Vogel” szót, melynek jelentése ma már madár, azonban az ónémet nyelvben minden repülő állatot így neveztek. Ennek mentén az eredetileg madárként fordított „Vogel”, egy ónémet versben jelenthet akár pillangót is.
Bán Zoltán András (író, műfordító, kritikus, szerkesztő, irodalmár) a bohém alakját idézi meg pénteki előadásán. Előadásának ívében jól látható volt mi, vagy ki is a bohém valójában, és miként halványult majd tűnt el teljesen alakja a magyar irodalomból.
Az eseménysorozatot a Garaczi László által három testőrnek nevező, Garaczi László, Kukorelly Endre és Németh Gábor trióval beszélget Bakos Gyöngyi és Székely Márton. A kétórás kerekasztal beszélgetésben olyan aktuális témákat feszegetnek, melyek nagy port kavartak az irodalmi élet közelmúltjában. Leginkább talán a „szövegirodalom kontra sztoriirodalom” kérdéskör ragadja magával a társaságot.
Külön dicséretet érdemel az az óvatos könyvbemutató – nevezetesen a kastély halljában erre a célra fenntartott asztal, tele az előadók könyveivel – ami számomra együtt járt a kihagyhatatlan vásárlás és dedikáltatás élményével.
A szervezett programokon túl a táborvezetők ügyeltek a csapatépítésre is. Mindig közös beszélgetés zárta a napot, és ebéd után egy-egy óra közösségi élet vegyítette a társaságot, nagy sikerrel. A legnépszerűbb programon kívüli elfoglaltságok a pingpong, rövid túrázások a környéken, és a foci voltak.
Nem voltak írástechnikai feladatok, Kukorelly Endre viszont rögtön az első napon egyetlen egész táboron átívelő feladatot adott a résztvevőknek: naplóírás a táborról, közösségi felhasználásra.
A naplóbejegyzések felolvasásával zárult a programsorozat.
Szerintem az egyik résztvevő, Mirkó Anna hangulatképe fejezi ki legjobban a tábor hangulatát: „… sok okos dolgot meghallgathattunk, írunk-eszünk-írunk-eszünk, tetszik ez az élet.”
