GÓLYA A VONATON
Megérkezel az állomásra,
van még idő,
rossz vonat indul el mégis veled,
azonos vágány, húsz perc különbség,
hogy lesz ebből szép jövő, kérdezed,
ám valaki vigyáz rád odafent, mert
átsegít a te járatodra,
kész csoda, mondanád, de te tudod, hogy
csodák nincsenek,
csak kétségbeesések és magas boldogságok,
mindkettő átmeneti,
hogy a fene enné meg, de nem,
ezt akkor még nem tudod,
mint ahogy azt sem, hogy két vagy három alagút van Kolozsvárig,
hány magányos tölgyfa nő a zsoboki völgyben balra,
milyen magas a Varjúvár a jobb oldalon,
miért vár, ha nem is varjú,
nem is holló igazán semmi a városban, ahova költözöl,
nem brekegnek esténként a békák, mint otthon,
valódi gólyák meg sem közelítik soha,
csak elsőéves repülni vágyó diákok, csókák és galambok köröznek,
vetési, dolmányos,
orosz téli jövevény, vagy őshonos nyári varjú,
mindegy, vendég vagy te is otthon,
vendégnek járó étellel vár anyád,
pedig te krumplislaskát kívánsz és nem rántotthúst
szalmakrumplival, ami hasábburgonya a határ túloldalán,
itthonod sincs igazán sehol
zúgja a dial up kapcsolódáskor, amit nagy
lépésnek érzel az internetkávézók után,
nem sejted ekkor, hogy anyád telefonhívásait
türelmesen kéne fogadni, mert
aggódik,
de te nem aggódsz, előre mész,
elutazol, átrepülsz,
kész igekötő az élet,
elolvasod, amit kell, és megtanulod
hogy lehet mustáros-zsíros kenyéren élni,
átmenetileg,
a cigit hogyan kell félig elszívni,
a másik fele jó szar, de legalább lesz
még kicsit később,
nem úgy, mint anyád, akinek a telefonszámát
tegnap nézted meg, mert elfelejtetted,
nem hívott évek óta és
már nem is fog,
hamarabb kellett volna aggódni
érte,
nem Hobo-koncerten lenni, amikor
apád kórházba viszi,
de te olyan akartál lenni, mint a tomboló többiek,
a dial up zúgását sem hallod évek óta,
lehet, hogy anyád hívott akkor is,
fiam, egyél mert, elfogysz, kell
az erő és erre
elfogyott ő
teljesen,
csak a hátizsák maradt változatlan,
amit gólyaként tőle kaptál,
és megtette a vonatutat vagy számtalanszor,
csoda, hogy bírja még, sehol egy szakadás vagy
kérdés,
ép egyértelműen,
kidőltek sorra
a bőröndök,
kiborult savanyúkáposzta a kettes vagonban,
jegyzetekre ömlött paradicsomleves az íróasztalon és
kihúzott hűtőben felejtett romlott hús szaga a nyári vakáció után, mikor
elsőnek érkezel a bérelt lakásba ősszel, ahol a lakótársaidat egyszerre utálod és
szereted, és ahol felnősz
egy olyan szobában, ahol
az ablak beengedi a négysávos út másik oldaláról
a suttogást is éjjel,
csoda, hogy alszol egyáltalán, de te tudod, hogy
csodák nincsenek,
csak valakik vigyáznak rád odafent, amikor
vonatra ülsz húsz évvel később ugyanazon az állomáson,
ahol az órán nincsenek mutatók
egyáltalán, vagy átmenetileg,
nem tudod,
lehet, csak húsz perce vagy itt igazából és
nem árt, ha odafigyelsz gondolkozás helyett,
nehogy rossz vonatra szállj megint és a múltadba menj.
JÁTSZMA, FEKETÉN-FEHÉREN
Megvolt a lánykérés. Szürke pulcsi volt rajtam, három elefánt díszíti. Az egyik ormányos labdával zsonglőrködik könnyedén. Az udvaron ültünk négyen a szüleimmel, boldogok voltak nagyon, s az öröm természetesen átjárt minket is. Ez azért tudható egészen biztosan, mert a nagy esemény után közvetlenül apám elmondatta a friss vőlegénnyel a lánykérést még egyszer, hogy felvehesse. A videó így megmaradt az örökkévalóságnak, meg persze nekünk. A pulcsit azóta sem dobtam ki, pedig már nagyon nyúzott, az esküvőről meg azt hittük, játék lesz az egész.
Tartsuk a lakodalmat a városban, ahol élünk – gondoltuk. A rendezvényszervező hosszú körmei kegyetlenül kopogtak a határidőnaplón: a jó helyszínt évekkel előre le kell foglalni, sőt, a kevésbé jó helyeket is, a többi olyan kicsi, hogy egy temetést sem bír el. Sajnos többen megerősítették a sokkoló információt és intettek, hogy ha már lagzihelyszínnel hadilábon állunk, legalább a gyerekkel legyünk elővigyázatosak: foglaljunk magánbölcsődében mihamarabb helyet egy szép, de igen hasznos összegért, állami intézménybe úgysem jutunk majd be. És az óvodáról is illene már most dönteni, az óvónők nem kedvelik a becsöppenő gyerkőcöket. Az iskolaválasztás ráér majd a szüléskor, azzal nem feltétlenül szükséges annyira sietni – nyugtattak meg a házas-gyermekes-autós ismerősök. A morzsák a hátsó ülésen azt suttogták: ez bizony nem vicc.
Szándékunk alapvetően nem változott, lelkesedésünk is alig lankadt, és úgy gondoltuk, megtaláltuk a megoldást: tartsuk otthon nálunk az esküvőt az udvaron. A szüleim szinte szívinfarktust kaptak: még hogy kint? Még hogy nálunk? Még hogy… Hogy gondoltuk mi ezt? Hol alszanak a vendégek? Mi van, ha esni fog? Mi lesz az étellel? Felejtsük el ezt az eszement ötletet és tartsuk a lagzit a kultúrházban, mint más normális falusi emberek: oda nem esik be az eső. Vagy várjunk még néhány évet – mondta apám és ujján mindegyre körbe forgott a karikagyűrű.
Mi mégis játszottuk tovább az esküvőszervezőt. A meghívóra is társasjátékból választottunk lapot, sakkosat, élethosszig tartó partit terveztünk ugyanis. Ez rendben is lett volna, de:
ha túrós tortát szerettünk volna, növényi tejszínest lehetett.
Ha bográcsost és sült húst akartunk, csak húslevesben csiga úszhatott.
Ha retro dj-t terveztünk, élő zenekar kellett volna.
Ha egy fényképészt hívtunk, miért nincsen videókamera?
Ha pár szál napraforgót kértünk, egész autónyi kellett.
A néhány közeli rokonon s baráton kívül pedig hívni kellett még rengeteg kevésbé közelit.
Az esküvő előtti nap a szüleink újra bepánikoltak: túl kockázatos az udvaron, menjünk mégis a kultúrházba! Mi feladtuk. Eldöntöttük, hogy vadházasságban fogunk élni s még aznap éjjel megejtjük a családalapítást is. Aztán valahogy mégiscsak megnyugodtak a szülők.
Az esküvő napján olyan volt a hőség, hogy az átizzadt ruha meg is száradt rögtön és természetesen egy csepp eső sem esett. Annyi sör elfogyott, hogy éjjel szerezni kellett még egy hordónyit, a fiatalok az oviban aludtak a rövid ágyakon, mi meg sátorban töltöttük a nászéjszakánkat reggel 7-től pontosan 8-ig (ekkor kergetett ki minket a meleg).
Manapság ritkán sakkozunk. A férjem szokott olykor telefonon némán, vagy ő a fiúkkal, de az meg nagyon hangos. A gyerekek nem szeretnek veszíteni. Este, ha egykori vőlegényem átölel elalváskor, karcsúra esztergáltnak érzem a derekam. Sakk-matt! Nyertünk egy házasságot.
