Már hetek óta kisérget egy álom:
Hogy nincsen semmi, semmi e világon,
Hogy nem létezünk, s a föld minden lénye
Csak távol tárgyak vissza - tükrözése.
Megmozdúl a "tárgy" ottan messze, távol,
S eltűnik itt a tükrözés magától,
Az Isten tudja, mely új égi testre
Lesz már ezentúl kósza fénye vetve?
Biztos a lények halhatatlansága,
De hol-léttüket keresnünk hiába.
És még tovább szövődik a talány:
Azon tárgyak sem léteznek talán
Melynek a föld minden lakója, lénye
Csak visszavetett tükröződő fénye?
Tán ez is csak viszfénye azon fénynek
Melyet "Istennek" neveznek a népek?
