Czilli Aranka
Amikor a kapuban
amikor a kapuig kísértél
én a túl-sokáig-ültem
bûntudatát fölkaptam
a vállamra és igyekeztem
úgy eltûnni mintha visszaadhatnám
az ellopott idõd töredékét
amikor a kapuig kísértél
nem akartam hátrafordulni
nem akartam megkérdezni
semmit a szemedtõl –
akkor a tenyered válaszolt
ahogy végigsimult a hátamon
mint egy fuvallat
amikor a kapun kiléptem
tenyered helyén szárnyaim nõttek
azóta is fölötted keringek
szóval tettel gondolattal –
nem az én vétkem –
kapuidon belül én hazaértem.
