– Anya, mi lesz a vacsora?
– Buggyantott golyóleves, hozzá csokival puffasztott, sült meztelencsigák. A kedvenced!
– Apát is megvárjuk?
– Tudod, apád 5-ig majmokkal és hiénákkal hadakozik, nemrég hívott, hogy az oroszlánhoz is még be kell ugrania megbeszélni valamit, de tűzoltásra hazaér, megígérte.
– És mi mit csinálunk délután?
– Mit szeretnél? Hajat fonni, egerekkel táncolni, vagy szoknyát koptatni?
– Megkérdezem béka urat, mindjárt jövök!
Azzal beszalad a szobájába, míg én az utolsó kakaóscsigákat is feltekerem. Minden nappal egy másik világba lépünk; űrutazás, tengerbe merülés, mostanság a szerelem a fő téma, úgyhogy többnyire repülőszőnyegen utazunk, erdők mélyén takarítunk, tornyokban bujkálunk. Én és a gyerek, kirúgjuk mi itthon a négy fal közét, mesevilág nyílik még az elhullott zokni szöszből is. Mert olyan a világ, amilyet teremtesz magadnak, mondják, a miénk talán ezért annyira színes és szagos Seherezádé.
– Anya, szoknyát koptatni menjünk! Ugye Berciék is ott lesznek? Most meg kell küzdenie a sárkánnyal, nem szeretnék többé a pókhálón lemászni.
– Máris repítek egy galambot nekik.
– Anya, apa érted is megküzdött a sárkánnyal?
– De még hogy küzdött! Látnod kellett volna, minden trükköt bevetett; az első találkozáskor étterembe vitte, könyvet és sálat vett neki. Később hajókázni mentek, a legjobb kávézóba, a vonatúton meg arcát simogatta. Végül meglepte őt egy mágikus gyűrűvel, amitől a sárkány könnyek közt tört ki és rögtön felengedte őt hozzám. Apád egy igazi sárkányszelídítő!
– Anya, engem meg a gólya hozott?
– Gólyák csak a mesékben hozzák a gyerekeket, drágám. Igazából ez úgy van, hogy minden nő kap egy különleges növényt, ami, talán tinédzser korukban, egyszer csak ott terem az éjjeliszekrényükön. Locsolgatják mindenféle varázsvízzel, amit a boltban vesznek, vagy másoktól kapnak ajándékba. Ha ügyesek, sokféle csodaszép virágocskát tudnak teremteni így rajta. Tudod, az enyém az a fehér orchidea a lámpa mellett. Jaj, nagyon kényes fajta! Miután apáddal lecsúsztunk a toronyból, furcsa dolog történt, aminek köze van ehhez a virághoz: a torony aljában egy kulcsot és egy levelet találtunk, apád leakasztotta mindkettőt. Ez a kulcs, mint a levélből kiderült, az ő királyságának az egyik szobáját nyitotta, amit azelőtt még soha senki sem nyitott ki.
– Pedig apa olyan erős, nem tudta feltörni a zárat?
– Nem, drágám, nem is akarta, mert tudta, hogy egyszer megtalálja hozzá a kulcsot és az majd magától kinyílik. Így is történt. A szobában egy apró üvegcsét talált, benne varázsital. Ebből a varázsitalból kellett a leírás szerint cseppentenie néhányat az orchideámra, hogy egy igazán különleges bimbót hozzon. A bimbóból egy olyan csodálatos virág nyílt, mint előtte még soha, szirmai közt pedig te sírtál fel, drágám; így születtél meg abból a különleges bimbóból.
– Ó, anya, de hogy születhettem én ilyen szép virágból, amikor beteg vagyok?
– Beteg, aki mondja, drágám. Te egy angyal vagy, akit a Jóisten adott nekünk, hogy megtanuljuk, mi az igazi szeretet.
– Isten? Hol lakik ez a Jóisten?
– Sokan azt hiszik, hogy a fejekben csücsülő mandulamagban kell keresni, pedig nem, lent lakik a mellkas kamrájában. Ha csendben maradsz és a csuklódat óvatosan megérinted, érzed, ahogy beszél veled.
– Érzem! De anya, akkor mi az a Down-szindróma, amit folyton mondogatnak az emberek, ha rám néznek?
– Drágám, az egy varázserő, ami vérrel csörgedezik az érben és képes megnevetteti másokat, olyan jóízűen. A legtöbben csak féltékenyek, mert ilyen igazi, szívből jövő vidámsága senkinek sincsen, mint neked.