1
 
Szigethazám, szigethazám!
Hol Sappho égett s énekelt,
Hol terme harc és bék' müve, -
Delos megállt és Phoebus kelt!
  Örök nyár hint még rá sugárt,
  De, napján kűl, minden leszállt.
 
2
 
Skios múzsája s Teiosé, *
A hőskoboz, szerelmi lant,
Más parton él hírben, nem itt;
A hang, szülőföldén kihalt,
  Bár Eccho távolabb veti
  Mint ősink "Boldog Szigeti".
 
3
 
Néznek Marathonra a hegyek -
S Marathon a tengerre néz;
Ott álmodoztam egykor én
Hogy még Göröghon szabad lész:
  Mert, állva perzsa sir felett,
  Nem hittem szolga-létemet.
 
4
 
Ült a király bérchomlokon,
Mely néz le Salamis fölé;
Ezrével ott lenn a hajók,
Had, nemzet-számra: - mind övé!
  Megolvasá napköltekor -
  De hol valának este, hol?
 
5
 
Hol vannak ők? s hol vagy te is,
Hazám? Partod némán hever;
Nem zendül itt a hős koboz -
Nem dobban itt már hős kebel!
  S lantod, az oly soká remek,
  Ily kézre száll-e, mint ezek?
 
6
 
Még valami - ha nincs babér -
Bár szolganép közt, láncokon, -
Pirulni honfi módra, mint
E dalra most is homlokom;
  Mert, haj! mi itt költői bér?
  Pír a népér' - könny a honér'.
 
7
 
Hát csak sirassuk jobb napunk?
S pirúljunk - Haltak őseink.
Add vissza, föld, kebeledből
Spartai elhunyt hőseink!
  A háromszázból hármat adj:
  És Thermopylaenk újra nagy!
 
8
 
Mit? csend tovább? csend mindenütt?
Ah! nem; - a holtak hangja kél,
Mint távol omló zúgatag,
Felelvén: "Egy kezdjen, ki él -
  S megyünk, megyünk, vezessetek!"
  Élőn kivűl, nincs más siket.
 
9
 
Mind hasztalan; verj másik húrt;
Kelyhedre tölts Samos borát!
Harcot török csordákra bízz,
Vért neked ontson a borág!
  Ha! lám, alig hogy szólalál -
  Mint érti sok vad bacchanál!
 
10
 
Még dívik pyrrhi táncotok,
De hol a pyrrhi harcirend?
Feledségbe e kettő közűl
Mért a nemesbik lecke ment?
  Kadmos betűje fennvagyon -
  De rabnak szánta-e, vajon?
 
11
 
Samos borával tölts kehelyt!
Kedvetlen e tárgy, hagyjuk ezt!
Az ihleté Anakreont,
Ki szolgált - de Polykratest. -
  Térdünk ha szint' akkor hajolt,
  A zsarnok mégis honfi volt.
 
12
 
Lám, Chersonéz' tyrannja is
Szabadságnak hő bajnoka;
E tyrann Miltiades volt!
Oh! bár efféle zsarnoka
  Volna a jelennek! Láncai
  Soká fognának oldani.
 
13
 
Samos borával tölts kehelyt!
Bérces Sulin, s a pargai
Parton, van még egy faj, minőt
Szültek a dórok anyjai; *
  S van hintve mag, ott valahol,
  Kikben Herakles vére foly.
 
14
 
Szabadságot franktól ne várj -
Ezek királya vesz, meg ad:
Miben süker reménye él,
Csak honfi kard, csak honfi had;
  Ozmán erő, latin cselek,
  Megrontanák hős vértetek.
 
15
 
Samos borával tölts kehelyt!
Árnyékba' lejtnek szűzeink -
Ím mint ragyog dicső szemök;
De, nézve lángzó szépeink,
  Enyém forró könnyekben ég;
  E kebleket rab szopja még!
 
Tégy Sunium * párkányira,
Hol senki, mint én, s a habok
Hallgassuk egymást búgni, míg
Dallal, mint hattyu elhalok;
  Hon nem hazám, mely láncot hord -
  Csapd földhöz a samosi bort!
 
(Fordította: Arany János 1845, 1853)