A Kis Présház, mely június végén végleg bezárja kapuit, hosszú ideig szolgálta ki az irodalomkedvelő közönség igényeit, otthont adva számos beszélgetésnek, koncertnek, vagy egész egyszerűen a megpihenni vágyó olvasó számára biztosított egy csendes sarkot, ahol egy kávé mellett elmélyedhetett kedvenc művében. A Szófa a három éve tartó Kötetlenül sorozat évadzáróján járt, mely a hely bezárása miatt szünetre tér. A beszélgetést Horváth Florencia vezette, és Schillinger Gyöngyvért kérdezte új regényéről, mely szeptemberben kerülhet az olvasók kezébe.
Schillinger Gyöngyvér, aki jogászi karriert futott be, a szépirodalomi alkotásait novellákkal kezdte. Elsősorban a naplószerű írásforma ált közel hozzá, új regényében viszont mégis az E/3 narrátor érvényesül, témát pedig saját szakmája szolgáltatja: egy ügyvéd és ügyvédjelölt áll a történet középpontjában.
Az írónő beavatott minket néhány műhelytitokba a regény megszületése kapcsán. Általában napi kétezer karaktert igyekezett megírni legalább, és figurákhoz részletes jegyzeteket fűzött, jellemrajzzal és ízléssel, melyeknek végül csak töredékét használta fel elkészült művéhez. De ezen kívül komoly segítségére van prózaírókból álló baráti társasága, ahol önképző jelleggel adnak egymásnak reflexiót alkotásaikra, hogy ezzel is segítsék egymás fejlődését. Továbbá kiemelte Kukorelly Endrét, aki komoly hatással volt rá.
Érdekes szempont volt továbbá a női irodalom kérdésköre is. Schillinger Gyöngyvér elmondta, hogy kifejezetten örül annak, ha nem specifikusan női irodalomként tekintenek műveire, vagy adott esetben nem érezhető, hogy ezt nő írta. Hiszen általában véve mindenkinek szóló irodalomélményt kíván nyújtani, amelynek témája nem szűkül le feltétlenül feminista narratívákká.
Ilyen, és ehhez hasonló érdekes irodalmi estek viszont sajnos már nem valósulhatnak meg ebben a kávézóban. Egy korszak lezárul, de az itt született művek, ötletek és barátságok tovább élnek. Köszönjük, Kis Présház, hogy része lehettünk történetednek, és hogy otthont adtál mindannyiunknak! Nehéz a búcsú, de reméljük, hogy egy napon újra találkozunk egy hasonlóan inspiráló helyen, ahol az irodalom és a művészetek ismét otthonra lelnek.
