Vannak jó filmek, sőt kiválóak, és van a The Matter of Life and Death, avagy magyar címen Diadalmas szerelem című 1946-os Michael Powell – Emeric Pressburger alkotás. Persze nem azért, mert tökéletes lenne (ha egyáltalán létezik ilyen), sokkal inkább a benne rejlő kreatív képi és dramaturgiai megoldások miatt. A történet a második világháború végén játszódik, amikor egy angol pilóta flottája balesetet szenved, ám Peter, a gép kapitánya a halála előtti néhány percben értesíti a közelben lévő légi irányítást a hamarosan bekövetkező tragédiáról. A fiatal férfi mégsem hal meg, helyette szerelembe esik az irányító toronyban szolgálatot teljesítő June-nal. Eközben a másvilágon teljes a zűrzavar, hiszen Peternek a bajtársaival együtt oda kellett volna vesznie, ezért az ügyében fellebbez az életéért a túlvilági Legfelső Bírósághoz.
Mikor először elolvastam a film adatlapját, elképzelni sem tudtam, hogy ez a zagyvaság egyáltalán mi lehet, még jó, hogy nem engedtem a szkepticizmusnak, és beültem rá a néhány héttel ezelőtt megtartott Budapesti Klasszikus Film Maratonon. Ki merem jelenteni, hogy a fesztivál legmaradandóbb élménye lett, első körben, mert ez azon filmek közé tartozik, amelyet nagyvásznon kell látni, ugyanis a készítők különösen ügyeltek arra, hogy a mesebeli történethez egy élénken szaturált technicolor színvilág társuljon. Emellett a díszletek megvalósítása is rendkívül kreatív és egyben grandiózus, például a túlvilág fekete-fehér, ennek ellenére olyan látványos elemeket látunk, mint a túlvilágba vezető óriási, végtelen lépcső vagy a szintén végtelen lyukakból álló plafon, amin keresztül az összes eddig élt és élő ember aktáját látjuk.
Ezenkívül a film meseszerűségéhez nagyban hozzájárulnak a hihetetlennek tűnő karakterek, mint a két főhős, akik egy néhány perces hívás után szerelembe esnek egymással. Valamint a francia forradalom során lefejezett parodisztikus arisztokrata, Kalauz 71, akinek a dolga lett volna a Petert a zuhanás során a másvilágra hozni. A bonyodalom éppen ebből adódik, hiszen a túlvilág igényt tart Peterre, aki viszont nem kívánja még itthagyni a földi életét, hanem a szerelmével szeretne lenni. Azonban ahogy a túlvilág történései megjelennek neki, a földön lévő környezete, vagyis June és Reeves doktor számára világos, hogy valami olyan agyi betegségben szenved, ami ilyen súlyos hallucinációkat okoz számára. Ezért a doktor Peter minél hamarabbi megoperálását javasolja, miközben a másvilágban éppen ellene folyó vád miatt minden egyes órával közelebb kerül a halálhoz. A film párhuzamos történetvezetése egészen bravúros, mert a kettő elválaszthatatlanul egybeolvad, és a néző nem tudja eldönteni, hogy melyik történetszál a valóság, de természetesen nem is szükséges. A film végén lévő tárgyalás során végül az ügyész és a tanú közt lévő hosszas vita után Peter sorsa felől June dönt, akinek a szerelme annyira erős, hogy akár átvenné a férfi helyét a túlvilágban.
Michael Powell – Emeric Pressburger kultikus alkotása bővelkedik a mai szemmel is szép képekben, valamint műfajteremtő dramaturgiai megoldásokban, gondoljunk csak a Berlin felett az ég című film evilág – túlvilág párhuzamára. Komoly témákról beszél, mégsem veszi magát túl komolyan, éppen emiatt tud nemcsak a háború utáni közönségnek, hanem egy mai nézőnek is szórakoztató lenni. Hiszen minden megvan benne, ami egy kiváló mozihoz kell, sőt egy pillanatra elhiteti, hogy a csoda akár velünk is megeshet.
