A nyáron volt alkalmam eljutni a tengerentúlra, méghozzá New Yorkba. Annyi mindent lehetne írni és még akkor sem mondanám el a felét sem, hogy milyen hely ez a város, ezért inkább a kifejezetten „kultúrsokknak” nevezhető dolgokat emelném ki.
A város mérete
Nagy. Nagyon. Egy kicsi európai országban felnőve szembetűnő: olyan óriási távok vannak, hogy Manhattant egy hét alatt bőven nem jártuk be, Brooklynban is csak egy napot voltunk, Bronxba el sem jutottunk. Manhattan mondjuk ötöd akkora, mint Buda területe, azonban New York egészen más léptékekben működik: képzeld el, hogy állsz egy területen, ami végig, míg a szem ellát, tele van felhőkarcolókkal. Először szinte lehetetlen a tájékozódás, és az ember hiába megy el valahol, még harmadszorra is teljesen úgy érzi, mintha először járna ott. A turisták sokszor alulbecsülik a Central Park méretét is, konkrét túrákat lehetne oda szervezni, és nemcsak a mérete miatt (kb. 3,5-szer akkora, mint a Margit-sziget), hanem mert rendkívül változatos: Harlemnél van egy hatalmas dombja, van vagy három tava és nagyon zegzugos, különös jó terepe az eltévedésre.

A metró
Na az egy másik világ. Féltem tőle, mert YouTube-on elég szürreális videókat lehet találni, és néha valóban az is volt. A világ legtermészetesebb dolga, hogy valakik a kocsik kapaszkodó korlátjain break dance-elve kéregetnek, voltak néha nagyon lecsúszott és nyilván teljesen illuminált állapotú figurák, akiket mindenki nagyon látványosan ignorált. Persze voltak a forgóajtó alatt átcsúszva bliccelők, a metróaluljárót szinte teljesen filmszerűvé tevő zenélők és bulizók. A New York-iak is mémelnek arról, hogy mennyire fura hely a metrójuk, közben meg mindenhova el lehet jutni vele, a kocsik legalább tíz vagonnal közlekednek, hűtöttek és nagyon gyorsak, egy expresszvonat kb. három perc alatt megy 40 utcát. Egyedül a megállókat nem tartják rendben, ami egy ekkora hírű világvárosban kissé rontja az összképet.

A tömeg
Éppen július 4-én mentünk, így mikor este visszautaztunk New Jersey-be, természetesnek tűnt, hogy rengetegen vannak a Midtown buszpályaudvarán. Aztán másnap is ennyien voltak, harmadnap meg még többen. Akkor gondolkodtunk el, hogy ez a város tényleg soha nem alszik, hétköznap este 11-kor is még olyan sorok álltak a buszoknál, hogy azt hittük, soha nem férünk fel, aztán persze mindig volt elég hely. Este főutcákon még nagyobb tömeg van, mint napközben, a Times Square-en pedig hömpölyög a tömeg, és akkora zsongás van, hogy az ember azt érzi, mintha a világ közepébe csöppent volna.
A város sokszínűsége
Manhattan tényleg olyan, mint egy külön kisváros, vagy mint egy külön kis ország. Az Upper town nagyon szép egészen a Midtownig, aztán lejjebb mész Chelsea-be, amely nem a legjobb, utána jön a két legmenőbbnek mondható rész, a Greenwich Village és a Soho. Viszont utána a Little Italy és Chinatown nem túl mutatós helyek, elég csak néhány utcát menni, de akkora különbségek vannak, hogy az előtte még szép és rendezett környéket egy furcsa, lezüllött alakokkal teli, koszosabb környék váltja. Majd mész néhány metrómegállót, és kilyukadsz a Wall Streeten és Battery Parkban, amelyek szintén Manhattan legjobb városrészei közé tartoznak.

Az emberek
New York már régóta arról híres, hogy ott bármi lehetsz, bármit, bárhogyan felvehetsz, és nem néz meg senki, és ez így is van. Teljesen leírhatatlanul különös, és az extravagánsnál is extravagánsabb kinézetű emberek mászkáltak az utcán. A világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki óriási fekete fejtakaró bonnetet hord, plüss kinézetű giga papucs cipőszerűséget, vagy hogy statement piece-ként fésűt tesz a hajába, és úgy száll fel a metróra. Senkit sem zavar, ha hangosan kiabálsz az utcán, ha zenét hallgatva egyedül magadban táncolsz, vagy ha üvölteted a zenét a Brooklyn-híd lábánál vagy a Central Parkban a wc-ben. Tulajdonkénképpen bármit lehet csinálni, addig amíg másoknak nem ártasz vele, ez ad — a felhőkarcolókon, az embertömegen és a végeláthatatlan utcák sokaságán túl — egy megmagyarázhatatlanul más, kelet-európai tapasztalaton teljesen kívül eső érzetbeli végtelenséget is a városnak.
