„Nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
És a szíve máris hevesen ver.
Mindig csak Budapest kell,
Ez a szép hely virít éjjel mesefénnyel,
Mert versenyben áll a magas éggel.”
(Fortepan / Hlatky Katalin-Főkert)
Kiskamasz korom óta megmagyarázhatatlanul imádom ezt a dalt, annyira játékos, retro és persze „ős budapesti,” hiszen én is az vagyok, már anyai ágról a dédanyám is itt született. Budapestről készült már millió írás, könyv, monográfia, podcast és dokumentumfilm. Ezért ebben a rövid írásban nem is vállalkoznék egy ilyen jellegű munkára, csupán hét érdekességgel szeretném bemutatni, hogy mennyire sokszínű város is az idén 152 éves Budapest.
- Jöjjön egyből még egy évfordulója a városnak, hiszen idén 75 éves a Nagy-Budapest, amely keretében 1950. január 1-jével hozzá csatoltak hét addig önálló várost, Budafokot, Csepelt, Kispestet, Pesterzsébetet, Pestszentlőrincet, Rákospalotát és Újpestet, továbbá tizenhat nagyközséget, Albertfalvát, Békásmegyert, Budatétényt, Cinkotát, Mátyásföldet, Nagytétényt, Pesthidegkutat, Pestszentimrét, Pestújhelyet, Rákoscsabát, Rákoshegyet, Rákoskeresztúrt, Rákosligetet, Rákosszentmihályt, Sashalmot és Soroksárt. És hogy még több unalmas adatot soroljak fel, az egyesítéssel a területe 207 km²-ről 525 km²-re nőtt, a lakossága az 1 millió 058 ezerről 531 ezer fővel gyarapodott. A városegyesítést már 1953-ban kritika érte: a vélemények alapján politikai okból olyan településeket csatoltak a fővároshoz, amelyek még nem érték el a megfelelő fejlettségi szintet ahhoz, hogy ez a lépés indokolt legyen.
- A mai klasszikus városkép és a nevezetességek nem is annyira régiek, ebben nagy szerepe volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, vagyis az F.K.T.-nak amely az 1870-es években kezdte el építeni a ma is ikonikus gangos, körfolyosós házak sokaságát egészen az első világháborúig. Ebben az időben építették ki a nagykörutat, mellék-gyűjtőcsatornákat alakítottak ki, gáz és vízvezetékeket fektettek le, kialakították a mellékutcák körútba torkollását, ezenkívül az F.K.T. kevéssé látványos, de fontos tevékenységei közé tartozott a rakpartok és közművek építése is.
- A következő érdekesség talán kevésbé köztudott, de annál elképesztőbb. A Tabán városrész sokaknak ismerős lehet. Igen, az a nagy füves placc a várkertbazár fölött. Az 1933-ig egy apró kis városrész volt, utólag Budapest Montmatre-jának is nevezik, mert a macskaköves girbe-gurba utcáin a feljegyzések szerint egy nem túl tehetős, sőt, inkább szegényebb réteg lakott a városrész ódon kis házaiban. Ellenben a környék kedvelt kocsmahelyszín volt, így meglehetősen sok közismert alak is megfordult arrafelé, mai szóval egy bulinegyed volt a városban, aztán a városrész lepusztultsága miatt 1933-ban lebontották, hogy nagyszabású projekteknek adjon teret a Tabán. Persze az egészet elvitte a háború, és később már sokan kritizálták a városrész elbontását, szerintem teljes joggal, habár a lepukkantság miatt előbb-utóbb a hatvanas évekig úgyis elbontásra került volna.
(Fortepan / Schermann Ákos)
- Először alig akartam elhinni, hogy volt egy nagyobb terület Újbudán, az úgynevezett Lágymányosi-öböl, amelyet először a századforduló környékén a Műegyetem központi épületének megépítése miatt töltöttek fel. Aztán egy ideig egy nem túl higénikus, rossz vízű tó volt - majdhogynem - a város közepén. Majd az 1930-as években a Horhy Miklós (Petőfi) híd építésekor töltötték fel teljesen és kezdtek el rajta építkezni.
(Fortepan / TEHTUBE) - Az említett peremkerületeket, mint Rákosligetet vagy Rákospalotát eredetileg azért kezdték el csatornázni, mert a korabeli elit nyaraló villákat építtetett oda, ezért szükségessé vált a terület fejlesztése.
- A külvárosi részeken, mint Újpesten, Rákospalotán, Kispesten és Erzsébetfalván már a századelőn kiépítették a villamosközlekedést, azonban a buszközlekedésre még várni kellett, azt csak az 1930-as években terjesztették ki az akkor még elővárosi részekre. A közlekedést aztán a metróépítés forradalmasította, amellyel például az Újpest-Nyugati pályaudvar-távolság a korábbi 50 percről 15 percre csökkent.
- Továbbá Budapest 150. évfordulójára tavalyelőtt megjelent a Buda & Pest - egy város zivataros századaiból című több szerzős történelmi regény, amelyben a Szófa egyik szerkesztője, Hacsek Zsófia is részt vett.
