Nemrég életemben először voltam muszlim országban, történetesen az Egyesült Arab Emirátusokban, Abu Dhabiban, valamint egy napot Dubaiban, és mondhatni, egészen hihetetlen élmény volt. A legelső dolog, hogy egyáltalán nem hasonlítható egyik európai helyhez sem, valahogy a közel-keleti egzotikum és a nyugati modern társadalmak fejlettsége vegyül benne, ami talán abból ered, hogy az olaj révén körülbelül ötven év alatt a semmiből építettek fel egy virágzó országot.

 

Mi főként Abu Dhabiban voltunk, ami egy megdöbbentően élhető, szép és biztonságos város. A legjobb szupermarketek, luxusautók, pazar felhőkarcolók és korszerű közlekedés, emellett a hétköznapjaik szerves része az ima, amelyre még a strandokon is van egy külön helyiség. Azonban a legszokatlanabb, hogy döbbenetes rend van. A lakosság jó része autóval jár, de a balesetek száma a nagyon magas büntetések miatt elenyésző, az utcák tiszták és rendezettek, például az egyik aluljáróban még szökőkút is található. Egy kedves ismerősünk, aki sok éve ott él, még azt is mondta, hogy a kocsikat kötelezően kell mosni, képzeljük csak el, ha itthon is bevezetnének egy ilyen szabályt. A szóban forgó ismerős által jutottunk ki egy hagyományőrző, Sheik Zayed nevű fesztiválra, ahol aztán teljes volt a kultúrsokk. Majdhogynem mi voltunk ott az egyedüli európai emberek, nem mintha bárkit érdekelt volna, ugyanolyan elánnal kínálgattak nekünk is a bazárok eladói, például így tudtam megkóstolni egy tamarind nevű rendkívül finom gyümölcsöt, amiről addig soha nem is hallottam.

 

 

Abu Dhabi nagyjából Budapesttel azonos méretű város, az ország kulturális központja, itt találhatók a 82 kupolából álló óriási Zayed mecset, a királyi család épületei, valamint az ország hagyományait és eredetét bemutató Al Hosn és Al Bateen paloták.


Dubai viszont egy jóval nyüzsgőbb és nagyobb város, kétszer akkora, mint Abu Dhabi, akkora terek vannak a metró vonalán, mint háromszor az Astoria – Blaha Lujza tér közti távolság, a nevezetes Dubai Mallba pedig az egész Terézváros beleférne.

 

 

Megdöbbentően jól tud működni ez a világ, a modern élet elemeinek szerves része a vallás és annak hétköznapi rituáléi, ami nyugati kultúrkörben már csak részlegesen van fent, kicsit talán lehet is őket irigyelni emiatt. Persze nemcsak jólét és a csillogás van jelen az Emirátusokban, rengeteg szegényebb muszlim országból, mint Banglades vagy Pakisztán, érkeznek vendégmunkások, akik hatod- vagy tizedmagukkal laknak egy szobában, hogy minél több pénzt haza tudjanak küldeni. Valamint a sokszínű lakosság békés együttélése is bőven hordoz magában feszültséget, ugyanis a bennszülött emirátusi arabok csupán a népesség 5-10%-át teszik ki, ami jelentős elégedetlenséget okoz az országban. Továbbá nem éppen a legdemokratikusabb berendezkedés működik náluk, elvileg azonnali börtön jár, ha bárki megsérti az uralkodói családot és az iszlám vallást.

 

Mégis hatékonyan funkcionál ez a zsidó-keresztény kultúránktól nagyon messze álló világ, tradíció és a nyugatról hozott kényelemnek az egyvelege. Ennek kapcsán pedig számomra szédületes volt belegondolni, hogy egy ennyire más világban is lehet élni, nem is akárhogyan, és hogy nemcsak a mi nyugati értékrendünk az egyetlen hely, ahol egy abszolút jóléti társadalom fel tudott épülni.