Bor nélkül

 

 

Bor nélkül verset írni olyan

Mint zene nélkül táncolni,

Ügyetlenül rakom lábam,

És himbálódznak kezeim.

 

Rímtelenül zúg a csend,

Érvény nélkül ugrándozok,

Minden sor nyögve nyel,

Köztük magam sem találom,

 

Bor nélkül verset írni olyan

Mint tűz nélkül rágyújtani,

Játszani a cigarettával

Hogy ég, oktalanul hamuzni,

 

Szájba venni, pödörgetni,

Sóhajtozva nagyokat fújni

Mintha dohány lenne, eljátszani,

Füstbe ment terv verset írni,

 

Bor nélkül verset írni olyan

Mintha zárt ajtónál hallgatóznék,

Kulcslyukon át lesném vágyam,

Síri csendben semmit sem látnék,

 

Az érzékelés ajtói zárva,

Nehéz mámort lelni józanul,

Elvontnak lenni elvonva,

Igazit keresni valótlanul,

 

Bor nélkül verset írni olyan,

Mint vér nélkül disznót vágni,

Színtelenül fut késem a húsba,

Az irodalom sertését szeleteli,

 

Szagtalan a sülő hús is,

Ízetlen a tepertő,

Van böllér, pálinka nincs,

Hát józanok a jelzők,

 

Bor nélkül verset írni olyan

Mint éhesen étterem előtt állni,

Szegényen és korgó gyomorral

Nagy, terített asztalról ábrándozni,

 

Lesni a morzsákat, falatokat,

Tudva, hogy nem lesz tiéd..

Bor nélkül verset írni olyan

Mint ez a vers: az enyém.

 

 

Születés

 

Feleségemnek és kisfiamnak

 

 

Még mélyen zúg a világ,

Szoros méhében a tegnapnak,

Levelüket hullajtják a fák,

Nyárból ősz lett, lesz télből tavasz,

 

Szilajan áll most össze az élet,

Megfeszül a köldökzsinór,

Kerek hasban rugózva nézed,

Hogyan válik el régi az újtól,

 

9 hónapja növekedsz fiam,

Múltat és jövőt összekapcsolsz,

Sötétbe veszik minden háló ifjan,

Veled együtt újra gyermek vagyok,

 

A nyár csak jött mint zsír a húsra,

Hiányzik a tenger és a nevetés,

Délre mennék, nem a János kórházba,

Esténként borral nézném a mare-t,

 

Talán jövőre elmegyünk a tengerhez,

Kiváncsi vagyok, mit szólsz majd hozzá!

Vajon akkor majd én is más leszek?

Kékebb lesz a kék? Kisebb lesz a sodrás?

 

Az álmatlan éjjelek elillanak majd,

Orvosok, számlák, történelem lesz már.

Minden évben tortán gyertyák gyúlnak,

Utolsó hétvégéjén forrong a nyár!

 

Még mélyen zúg a világ,

Szoros méhében a tegnapnak,

Bár levelüket hullajtják a fák,

Új élet születik talán már holnap!