Bodrogi Csongor - Schillinger Gyöngyvér: Árnuska és Balázs levele

Árnuska levele

Kedves Bácsikám!

Bocs, hogy a múltkor nem mondtam ezt el, de valahogy olyan idegesnek tűntél, amikor említettem apuék tésztás bizniszét, és elment a bátorságom. Meg téged az érdekelt akkor, hogy most munkabérért dolgozom-e, vagy nem munkabérért, nekem meg az ilyen pénzes dolgokról gőzöm sincs, szóval csak annyit tudok, hogy mit csinálok, aztán hogy jön a pénz, de hogy százalékot kapok-e, meg lesz-e nyugdíjam, meg ilyenek, hát én ehhez nem értek, és nem is erről akartam volna neked beszélni. Szóval, ugye, kerested a bútorokat, és én akkor idegességemben azt hazudtam, hogy apu kidobta őket. Pedig pont azt akartam mondani, hogy ez félig igaz is, szóval a legtöbbet kidobta, de maradt nekünk egy szófa, pont ötéves, és azt a szófát mi mindenképpen meg akarnánk tartani, és ezért rejtettük el, mert tudtuk, hogy te elvinnéd, és el akarnád adni. Pedig az egy nagyon szép szófa, és tele van nekünk emlékkel, és sokat ültünk rajta, és szép piros, és nagy kár lenne érte, ha pénzzé tennénk, mert igaz, hogy nem a legújabb már, ötéves, de egy szófa esetében ez egyrészt nem kor, másrészt tulajdonképpen annál többet ér, minél régebbi, mert így nekünk már története van. Szóval tudod te is, apu nem egy érzelmes ember, igazából csak az üzlet meg a pénz érdekli, de ez a szófa még őt is megindította, én meg igazán nagyon ragaszkodtam hozzá, és bántott volna, ha eltűnik, szóval egy kicsit az én ötletem is volt, hogy rejtsük el, nehogy az első indulatodban felpakold a kocsira, vagy lefoglald, vagy nem is tudom, miket szokás az ilyesmivel csinálni. De ezt ott akkor el akartam mondani, csak a tésztán úgy fölkaptad a vizet, hogy inkább el sem mondtam, de utólag eszembe jutott, hogy ezt mindenképpen tudatni kell veled, és beszéltem apuval is, és ő is azt mondta, hogy mondjuk ezt el, szóval hogy a szófa még mindig a miénk, és nem veszett el.

Szeretettel ölel:

Árnuska

Balázs válaszlevele 

Árnuska,

leveled megkaptam.

Ad 1) Ma már senki nem ír kézzel levelet. Ha mégis, akkor biztosan nem az illető munkahelyére küldi, hogy érkeztető bélyegzővel és iktatószámmal ellátva kerüljön a címzett asztalára, amit by the way, nyilvánvalóan az egész iroda elolvasott.

Ad 2) Ha a boríték ragasztócsíkja nem ragad, nem kell rácsorgatni fél liter nyálat, és a dug tape sem a legízlésesebb megoldás.

Ad 3) Az pedig nem elrejtés, hogy behúzod a szófát a fehér csipkefüggöny mögé.

Ad 4) Szófa nem lesz lefoglalva, nyugi.

Ad 5) De ha legközelebb lemegyek valamiért, legyél kedves, és ne lesből támadj az ajtó mögül, azután, hogy percekig nyomom a csengőt, és végül a dugikulccsal jutok be, annak biztos tudatában, hogy üres a ház.

Ad 6) A frászt hozod rám, és ha már itt tartunk, nemcsak emiatt.

Ad 7) Ha huszonkét évesen „pénzes dolgoknak” hívod, amit a munkádért kapsz, lehet, hogy nem a szófa miatt kell aggódni.

Ad 8) Szófa biztonságban van, legyen a tiétek.

Ad 9) Megadom a számom, legközelebb telefonon keress, vagy… inkább úgy se.

Csókoltat:

Balázs