A spanyol Arany Század talán legnagyobb költője volt Luis de Góngora (1561-1627). Manierista nyelvi bravúrjai (voltak versei, amelyek fordítva is olvashatók, mint az indul a görög aludni...), képalkotásának szertelensége, poézisének kifinomultsága és bonyolultsága máig megosztják befogadóit. De akinek például ez az alábbi vers nem tetszik, az... Van olyan, akinek ne tetszene? [B. Cs.]
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt tündökölni a nap,
amíg a fehér liliomokat
hó homlokod a réten megalázza,
míg mint korán virító szekfüszálra,
ajkadra annyi mohó szem tapad,
s a csillogó kristályon győz nyakad
diadalmas és gőgös ragyogása,
élvezd nyakad, hajad, homlokod, ajkad,
élvezd, mielőtt mindaz, ami ma
arany, liliom, kristály, szekfü rajtad,
nemcsak ezüst lesz s letört ibolya,
hanem, ha éveid már elpazalltad,
füst lesz és árnyék, sár és föld pora.
(Lator László fordítása)
