Kurt Tucholsky (1890-1935) a két világháború közötti német irodalom egyik jellegzetes, népszerű szerzője volt; szellemes tárcák és szórakoztató versek írója. Igazi nagyvárosi ember. Talán azt is lehetne mondani, a weimari (vagy ahogyan Golo Mann szerint igazából hívni kellene: berlini) köztársaság leginkább prototipikus író-alakja.
Némettanítás során gyakran előjön a személye, hiszen írásai -- egyszerűségüknél, könnyű befogadhatóságuknál fogva -- különösen alkalmasak rá, hogy a tanulókat bevezessük a német irodalmi nyelv szépségeibe.
Ez az alábbi verse olyan, mintha rólam írta volna. Én is bolyongok, utazom mindenféle járműveken, elvegyülve a tömegben, egy nagyvárosban, és közben pillantásokat látok, melyek aztán beletűnnek a semmibe. Az egész őrült ingázásnak pedig ritmusa van, rímei vannak, valami tagadhatatlan szépsége van. Akkor eszméltem rá igazán, amikor a COVID-járvány miatti bezáródottság megvonta tőlem ezt az utazás-drogot.
Biztosan sok izgalmas elemzést, értelmezést lehetne írni a témáról, hogyan alakította át az emberi kapcsolatokat a nagyváros. Lehet ennek pozitív és negatív oldalait egyképp kiemelni. Én azt hiszem, alapvetően ez is, mint minden, egy csoda. És ha káros következményeit taglaljuk (nyilván okkal), akkor sem feledhető el, mi mindennel gazdagította létünket a tény, hogy az emberek egyre nagyobb hányada ma metropoliszokban él.
KURT TUCHOLSKY: Szemek a nagyvárosban
Korán reggel, mikor
munkába mégy el,
vonatra vársz komor
gondok nyűgével,
sok tükrös út
tölcsére zúg,
köréd sugároz
millió arcot a város.
Idegen szem tüze lobban rád,
pillák, a pupilla, a szemhéj. -
Mi volt? Tán maga a boldogság...
Elmúlt, vissza sosem tér.
Mig életed rovod,
jársz útat ezret,
utközben láthatod,
kik elfeledtek.
Szem jele hív,
cseng rá a szív,
csak villanásra
leltél a társra...
Idegen szem tüze lobban rád,
pillák, a pupilla, a szemhéj.
Mi volt? Ki fogná meg a perc futamát?
Elmúlt, vissza sosem tér.
Hány új város akad
vándorutadba,
idegen arcokat
látsz pillanatra.
Ez tán barátod,
az hűtlen álnok,
ő harcban nyujt neked
védő kezet.
Most nem vesz észre,
megy, rád se nézve...
Idegen szem tüze lobban rád,
pillák, a pupilla, a szemhéj.
Mi volt?
A nagy emberiségből egy cseppnyi világ.
Elmúlt, vissza sosem tér.
(Fodor András fordítása)
__________________
Szófa -- hordozd tenyereden az irodalmat!
Ne csak nézz, támogass! Elindult adománygyűjtő kampányunk: http://tokeportal.hu/szofa
