Kurt Schwitters (1887-1948) a német avantgárd egyik legsokoldalúbb alakja volt. Dadaista képzőművész, aki véletlenszerű műveihez mindent felhasznált: fa- és vasdarabkákat, szövetdarabokat, borítékok részeit, kárpitfoszlányokat, tyúktollat, villamosjegyet, postabélyeget, szöget, kartont, követ, bőrt és így tovább. Újságot szerkeszt, majd hozzálát a "Merz-bau" nevű nagy építménye (szobra?) megalkotásához, végképp lerombolva élet és művészet határait. De közben írt is. Például ezt az alábbi csodálatos költeményt, a német avantgárd irodalom egyik klasszikusát. Többen is lefordították, de talán Tandorié nevezhető a leginkább kongeniálisnak. [Bodrogi Csongor]
Virág Anna!
Ó te te, kedvese mindhuszonhét érzékemnek,
szeretellek! — Te ni engem, én ni téged;
én tégemni, te engedni, — Mi?
Ennek (mellesleg) nem ez a helye.
Ki vagy te, számlálhatatlan fehérfőszemély? Te
vagy — — vagy te? — Azt mondják:
állítólag; de csak hadd mondják, mit
tudják, két pénz hány pénz.
Lábfejeden viseled a kalapodat, kezeden jársz,
igen, rájársz a kezedre.
Halló, piros ruhád, fehér redőkké fürészelve.
Pirosan szeretlek, Virág Anna, pirosan
szeretellek! — Te ni engem, én ni téged,
én tégemni, te engedni. — Mi?
Ennek (mellesleg) a hideg parázs a helye.
Piros virág, piros Virág Anna, az emberek
mit mondanak?
Megfejtésre:
1. Virág Annának van egy madara.
2. Virág Anna piros.
3. Milyen színű a madár?
Sárga hajad színe kék.
Piros a te zöld madarad csirregése.
Te egyszerű köznapi ruhás lányzó, te kedves
zöld állat, szeretállak! — Te ni engem, én
ni téged, én tégedni, te engedni. — Mi?
Ennek (mellesleg) a parázstok helye.
Virág Anna! A na, a-n-n-a, nevedet
csöpögtetem. Neved csöpög, mint
a zsenge marhafattyú.
Tudod-e, Anna, tudod-e már?
Hátulról is olvasható vagy, s te, te mindenek
legpompásabbika, te hátulról ugyanaz
vagy, mint elölről: „a-n-n-a".
Marhafaggyú csöpög: hátam simogassa.
Virág Anna, kicsi állat cseppre csepped,
szeretellek.
(Tandori Dezső fordítása)
