A nagyszerű erdélyi költőnek alighanem ez az alábbi a leghíresebb költeménye. A hajnal előtti utolsó óra mindig a legsötétebb. Így van ez a keresztény szimbolikában is: a legszörnyűbb események a legnagyobb csoda előtt történtek; Krisztus feltámadását Krisztus kínszenvedése előzi meg. Ennek profanizált feldolgozása ez a vers. A várakozás, a magány, az elidegenedés állapota, a "mély állati félelem" léthelyzete egy vidéki vasútállomás várótermében. [Bodrogi Csongor]

 

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

 

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.