Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem borzasztóan hiányzik a természet. Az egészségügyi séta a lakótelepen és a boltba járás egyáltalán nem pótolja a vidéki zsongó nyugalmat. Boda Edit versei azonban olyan hűségesen idézik meg az illatokat, ízeket, hangokat, hangulatot, hogy szinte ott érzem magam. Két rövidke költeményt közlünk itt, a többit megtaláljátok a márciusi Székelyföldben. Irány az Olvasóterem!


Olvass minden nap fél órát!
https://szofa.eu
Ha tetszik, támogasd a küldetésünket!
https://tokeportal.hu/szofa

 

 

Boda Edit


A fűfutárokra várva

 

A fűfutárok hegyen innen már
régóta nem merészkednek.
A madárfészkek színültig telve porral.
Szememből kiszáradtak az erdők.
És mint aki a valóságból felriad,
újra látok: szarvasborjú,
patáján zöld olajág, szívében tavaszi eső.

 

Nyárutó

 

Kamarádba mi mindent gyűjtöttél vajon?
Borízű almát, darázsédeset? És búzával érő körte van?
Ülök a kertben, nyílik a farkasalma.
A huszonkétpettyes katica lisztharmatot eszik.
Nincs még sötét, a sünök elindultak.
A házon, ahova hazavárnak, nincs más, csak vakablak.