Szürke madarakká széledt gondolatok
Szárnycsapkodásuk mély zubogó patak
Úgy tűnnek el a semmibe az üres
Ég öléből nevetve néz vissza a nap
A levegő az a ritka furcsa tenger
Hullámzik körülöttük – ez a dolga
A felhők függönye mögött a minden
Eltûnik és a lebegő folyókban
A most vagyok de már nem vagy itt még
Hallom a hullám-szárnyak suhogását
Még most is érzem azt a mély zavart
Mi lenne itt az én dolgom éppen
Hová is tettem el a kulcscsomómat
Mit is akartam kezemben a késsel
Mért állok itt az előbb még ott voltam
És ki hagyta nyitva a hűtőt megint
