Merész, intim hangvételű szöveget hallhattunk, amelynek első sorai hozzásimulnak a cím által keltett elvárásokhoz, az utolsó két sor viszont a feje tetejére állít mindent; egyszerre hökkenti meg, ejti még inkább zavarba, és készteti önreflexióra a hallgatót.
Bánki Éva:
CONFITEOR
De hát olyan vagyok,
mint a többiek. Semmilyen.
Hús, vér, idegek. Sok-sok sértés.
Vesztett háborúk, keserű szerelmek.
Reggel húst eszek, ebédre főzeléket,
este gyümölcsöket – halottakkal lakok jól,
tehetetlen, puha, könnyen lebomló testekkel.
És csak álmomban gyilkolok. Többször,
néha ugyanazt az embert. Megrágom, taposom,
kifacsarom, összetöröm. Sokszor magam is
összezúzott tagokkal ébredek. Mert éjszaka
rám vadásznak a barátaim,
érzem.
De nincs mit meggyónnom.
Ez fáj legjobban nekem.
A Szófa karácsonyi rendezvényének felvételét, benne Bánki felolvasásával itt tudod megnézni.
