Vados Anna: Mellek

Melleket akart fogni, harapni,
melleket átfogva elaludni végül.
Az alvásra úgysem jut elég idő,
ezt lehetett tudni előre, mégis,
mintha már órák óta feküdt volna
ezzel a hatalmas nővel az ágyon,
akinek egy melle sem fért el
az ő két tenyerében.

A nő nemsokára szólt, most már menj,
ő megriadt, mit fog kezdeni e nélkül
a nagy, meleg test nélkül a világban,
az egész egy pillanat volt, ahogy
törik a jég.

Lassan elhúzódott, felült, tekintete
megállt a nő hátára tetovált csellón,
aztán elindult le, a denevéres lábfejéig.
Itt ne dohányozz, mondta a nő,
amikor pólóját a fején áthúzva,
a szájába tett egy szál cigarettát.
Gyorsan öltözött, vitte az éhség.
A köszönésnél félrenéztek.

Az egyszemélyes liftben látta magát.
Szőke volt. A süllyedés felkavarta.
A kapuban rágyújtott, végre, végre,
A füst úgy szakadt át, be a tüdejébe,
mint az első levegő.

 

Első megjelenés: http://tiszatajonline.hu/?p=124950

Klubrádiós felolvasás: https://bit.ly/3xV0xra

Fotó: Rojik Tamás