Toldalagi Pál

EGY PÁSZTOR, EGY AKOL
 
 
Mind kevesebb a mámor és a nagy
lelkendezés. Az elcsukló szavak
helyett sötéten árad és befed
a holdvilágtalan emlékezet.
 
Nem a budai tájak és szelid
lankáik és lankás ösvényeik,
nem a vidéki, az erdélyi táj
visszhangja és lélekzete zihál
 
belôlem. Mint az együvé vetett
szegények élem én az életet.
Világom is egy más világ, ahol
csak egy a pásztor, s nincs, csak egy akol.
 
Mind több a tünô ábránd. El se lép
mellettem az igyekvô nemzedék,
s halott vagyok már, élô halott, aki
helyett tovább alkotnak fiai.
 
 
https://adoc.pub/toldalagi-pal-oldott-magany.html