(A Hél-pince táncterme, középen a fölfelé vezető vaslépcső. Jobbszélen, a pultja mögött DJ Dankwart cserélgeti a korongokat, kemény rave szól és dolgozik a füstgép. A lépcső közepe táján Brünnhilde ül, napszemüvege a homlokára tolva. Egy lépcsőfokkal lejjebb, Brünnhilde lábai között Gutrune ül. A lefelé igyekező törzsközönség - tizen- és huszonéves, "masszív partiarcok" - jobb- és balfelől kerülgetik őket. Amikor csoportokba verődnek a DJ-pult körül, őbelőlük lesz a Kórus. Brünnhilde karcsúsított, lakkbőr blézert visel és pitonmintás miniszoknyát, Gutrune kapucnis, fekete pamutpulóvert és ezüstszínű szoknyát. Gutrune fölemel a lába elől egy tányért, és mosolyogva süteményt kínál Brünnhildének)
 
GUTRUNE: Elüldögélnék így még órahosszat.
BRÜNNHILDE: A törpe-nyüzsgés tényleg szórakoztat.
GUTRUNE: Tulajdonképp egész meghitt odú.
BRÜNNHILDE: Így, első blikkre: nem is szomorú.
GUTRUNE: A Hél-pincében és inkognitóban...
BRÜNNHILDE: (Betapasztja a fülét) Bömböltethetnék ennél orditóbban
GUTRUNE: A kénes bűz... Na és a hangerő.
BRÜNNHILDE: A berendezés egész megnyerő.
GUTRUNE: És hogy ízlik a nibelheimi koszt?
BRÜNNHILDE: Bejön vagy nem jön: nem szoroz, nem oszt.
GUTRUNE: Erda egészen más menüt javall...
BRÜNNHILDE: (Egy belépő fiúra mutat) Nézd, ígéretes a fölhozatal.
GUTRUNE: (Ledobja a kabátját. Ezüstszínű lasztexfelsőt visel, a mély kivágás szabadon hagyja a hasát és a köldökét) Eszméletvesztés: váltólázban égek.
BRÜNNHILDE: Így költözik a puhatestbe élet.
GUTRUNE: Finom... Áll az idő. Brünn, szédülök.
BRÜNNHILDE: (Fölpilant a bejáratra) Átlépve már a bátorságküszöb.
HÉL-KÓRUS: Ha idődet megakasztják,
Látod földalatti kasztját
A törpéknek: perzselő
Forróság és nyers erő;
Kéregmélyi kalapácsok
Sulykolják az üllőt, látod;
Mondd, e nibelheimi arcok
Között édes-e mulatnod?
Magma-menti kisugárzás:
Félig átok, félig áldás!
Veszélyesen élni szép, de
Mért merészkedtél le mélyre?
Hogyha föld mélyére szállsz,
Új hullámhosszot találsz...
Míg sávonként állítod magad:
Felvilági fényed hol marad?
FREI: (Jön lefelé a lépcsőn. Magában)
...Hogy itt is látni forró lányokat!...
Hogy itt is egy bimbózó pár fogad!
Vajon ezekben kit tisztelhetek?
Annyi bizonyos, itt idegenek.
Elárulják a vétlen kívülállót
A mozdulatok, pózok és szokások...
A férfiágyak tolvajai: én nem
Értem meg, Frei a engem úgy segéljen!
Csak itt ne ragadjanak legalul:
Egész Nibelheim rájukszabadul...
DANKWART: (Leugrik a dobogóról és galléron ragadja Frei-t)
Megmondtam, kint ejtőzzél, kispofa.
Húzol, vagy én postázlak máshova?
Szeretnél oda-vissza lefejelni
Kilencven kibaszott lépcsőfokot?
FREI: Ékesszólásod díjazom, de semmi
Nevén nevezhető okod -
DANKWART: (Taszít egyet Frei-en)
Kuss.
FREI: Elárulnád, miért kéne húznom?
DANKWART: Mert erre kérlek, te kis geciputtony.
(Dankwart föltaszigálja Frei-t a lépcsőn, kidobja az ajtón, aztán - 
kíváncsi pillantást vetve Gutrunékra - visszaballag a mixerpulthoz)
BRÜNNHILDE: (Hátulról karolja át Gutrunét)
...Mondd csak, nincs itt félreértés?
Nem várnak rád valahol?
Hány táncra szól a lekérés?
GUTRUNE: Korlátlan menetre szól.
BRÜNNHILDE: Úgy hívtál, Gutrune, régen: Alja, alja, alja dög?
GUTRUNE: Úgy bizony, Wotan segéljen...
Most Brünnhilde karja köt,
S a varázsigét nem értem:
Ragna, ragna, Ragnaröck.
BRÜNNHILDE: Most hogy hívsz? Szorosra foglak.
GUTRUNE: Rejtélyes menyasszonyomnak.
(Lefejti a válláról Brünnhilde karjait)
Esküdj meg, Brünnhilde nem lesz
Baj -
BRÜNNHILDE: (Újra átöleli Gutrunét)
Jegyes simul jegyeshez.
HÉL-KÓRUS: Wotan két szép szemefénye
Földfelszín alá letérve
Hallgat zord erőzenét;
Körbezsongja csőcselék
Mind a kettőt: úgy figyelnek,
Nibelheimmal csurig telnek!
Egyesít majd agyhalálban
Izzó, alagsori áram
Minden felföldit: "Juhé,
Menj a tieid közé!"
BRÜNNHILDE: (Gutrune melleire siklik a keze)
A váratlan vágy mit szeret? Remélem,
Bekerített helyet, mint volt az éden.
GUTRUNE: (Brünnhilde harisnyatartójával játszik)
...De mégse földalatti bugyrokat,
Szurdokban, Wotan valaga alatt...
BRÜNNHILDE: Psszt! Várom, hogy égő szememre szálljon
A Wotan ígérte, habkönnyü álom.
GUTRUNE: De ő más álmot jósolt éjszakára,
Egészen más álmot... Anyám ha látna. 
BRÜNNHILDE: Sosem kóstolt falatot élvezünk,
S a végén még itt megvirrad nekünk.
(Sötét. Egyedül a Gutrunéra irányított reflektor marad égve, és 
elhallgat a zene is)