Falcsik Mari: A bolond merítő

 

Jancsó Miklósnak 90. születésnapján,
mikor még saját kezébe adhattam


kevesen tűrik ezen a tájon
hogy az igazság nincsen darabra
hogy nincs egyetlen tömbös kövében
sem az időnek sem semmi térnek
nemhogy pártok származások:
semmi sziklává szilárdult helyzet
történelmek sem birtokolják


s hogy minden emberi való-ságunk
csak így létezhet: a meleg sárba
önvigasztalás iszapjába
ágyazódva ezer szilánkban
s a törmeléknek mi e mocsárból
kimosódik való igaznak:
nem volt egésze soha annak


kevesen bírják hogy semmi más nincs
csak ez az ezer szúrós szilánk van
hogy semmi ennél tömbösebbet
nem láthatnak a vérző tenyérben
és hogy az ezer véres szilánkban
villan csak össze amik lehetnek
s hogy semmi egészebb nem lehetnek


sem magyarabbak sem szabadabbak
sem igazságbirtoklóbbak
hogy a szilánk az egy szilárdság
s hogy minden sár vélekedés csak –
és aki meri? sipkás bolond az
bolond merítő akit a sokak
megcsodálnak vagy megdobálnak


bár ott figyelnek karéjban állva
de szélről lesve is alig állják
(ilyenkor tényleg megdobálnák)
míg nagy keze újra meríti
és felemeli és ők látják
hogy a vélelmek iszapjából
az ujjak közt csöpp se marad fenn


így mutatja fel színről színre
hogy rossz a jó is és jó az ördög
s ha az állítás kitömbösödne
azonnal csapni kell a földhöz
s ha már csak törmelék a sárban
akkor majd szilánknyi igazáért
újraszűri a bolond merítő

 

(a szerző hozzájárulásával)