ERDŐS VIRÁG

Elmondanám ezt néked, ha nem unnád (részlet)

 

"hommage a Nyugat"

 

De biztos unod.
Nem is mondom inkább.

 

Igazad van, minek is, ha
lopok is,
meg csalok is,
de mindegy, most már belekezdtem,
körbenézek, ha már ideestem,
az éjszakai fényben fürdő Budapesten.

 

Alszik a város, nem
jár a troli, ott
szuttyog a vackán egy randa proli,
(nincsen semmi furcsa benne:
egy halott, aki sajtot enne)
bácsika oson, viszi a cuccát,
közműépítik a Logodi utcát,

 

de egyébként majdnem minden a régi,
a villamos új csak, a Jászai téri
McDonald's elől most indul egy néni,
a zebrán egy árnyék teste zuhan át,
ja, az Üllői úton már nincsenek
fák.

 

Se bokor, se semmi.

 

A költők persze mérgesek, de a
költőnők is rémesek,
vastagok
és szélesek,
és semmire se képesek, még
dupla whiskyért se szopnak,
randi után taxit fognak,
hogyha nem jön, áll a bál, a száj
kigyulladt víziókat kiabál,
és a jók,
ha éhesek,
pont akár a vétkesek
a párjukkal egy félreeső New York-szepáré helyett
a népszerű és méltán trendi
Alcatrazba mennek
enni.

 

Beesznek,
és ennyi.

 

Nincsen semmi extra cécó,
a nőknek is elég a
szép szó,
lesik, értik, kooperálnak,
rákkoktélt se reklamálnak,
hazafelé csendben mennek
körútján a végtelennek,
olykor-olykor meg-megállnak,
lehajolnak,
odahánynak,
aztán eszelősen, bután
rínak a mamájuk után,

 

közbe né'!
a derűs ég
csupa tűz és
csupa jég, de
ne keresd az indokát,
csukd be szemed,
fogd be szád,
megvirrad, azt joccakát.

 

Mit mondhatnék,
ez az élet.
Kosztolányinak, szegénynek
volt erre egy régi, ócska
túlspilázott verziója,
most már mindegy,
láthatjátok,
akár igaz, akár kamu,
már csak csupa por és hamu.

 

(...)

 

 

Forrás: https://www.es.hu/cikk/2008-05-04/erdos-virag/elmondanam-ezt-neked-ha-nem-unnad.html