Mielőtt belépsz az ajtón
nem értem miért vagy velem
nem értem mi az aminek
oka célja következménye
vagy ki tudja mije lehetek
másért szeretsz mint én szeretlek
esténként tisztára mossuk ezt a szót
talán azért nem érünk egymáshoz reggelig
mert önmagunkon oly keményen dolgozunk
azt várom egyszer majd megértem
miért ily kínosan tétova
mozdulatok között élünk
egymás gondolatain átlépve
bár ismernéd hallanád nap nap után
fülemben a gonosz suttogásokat
én nem mondhatom el
félek nem érdekelne
s miközben délutánonként
fémesen csikorduló kapukra fülelek
vigyázok jól s időben elhallgatok
mielőtt még belépsz az ajtón
Olyan veled
olyan veled mint ritka levegőben
hegyek között
ahol éles és hűvös a napfény
szép és életben tart
mint talaj mely mindig épp annyira termő
hogy kihúzzuk jövő tavaszig
ám a padlás üresen marad
mint búvárharang mely áldás és menekvés
nagy kortyokban inni a sűrű oxigént
mit számít hogy szűk és sötét a hely
hiszen élek
és addig még bármi lehet
addig még bármi csoda lehet
