Meggyes sör és cigaretta mellett ülök Zsuzsa barátnőmmel az Ibolya presszó teraszán, és elmesélem neki.
Ezt.
Hétfőn a Mercure-ban aludtam, mert éjfél után érkeztünk meg Isztambulból, reggel indultam dolgozni az athénira. Pár órát tudtam csak aludni, forgolódtam állandóan. Lemegyek a lobbiba, ülök álmosan, bár az egyenruhám, sminkem kifogástalan, szóval a szálloda lobbijában várom a sofőrt, fél öt körül lehetett, amikor leül mellém egy férfi. Olyan semmi különös. Ötvenes. Elegáns volt végül is, öltöny, nyakkendő. Hogy ne haragudjak, de meg kell szólítania. Nem mondhatná, hogy azok közé tartozik, akik vennék maguknak a bátorságot, hogy megszólítsanak valakit, de most mégis megszólítana, mert én annyira gyönyörű vagyok, csak rám tud nézni az egész lobbiban. Persze ki másra, gondoltam magamban, hát nincs itt az égvilágon senki. Na mondom, mi lesz ebből. Nem volt kedvem beszélgetni, mosolyogtam rá kedvesen.
És akkor elmeséli nekem az álmát. Valami erdő meg mező, már nem is emlékszem pontosan az elejére, puha pázsiton mászkált mezítláb, így mondja, hogy puha pázsit, csak azért meséli el, mert soha nem szokott álmodni, illetve soha nem szokott emlékezni az álmára, meg ha már így várakozunk, akkor legalább tudjak meg valamit róla, ne csak egy idegen legyen, aki leszólít. Hogy meséljek én is magamról, de nekem nem nagyon volt kedvem beszélgetni.
Komplett bolond volt, vagy mit akart tőled, kérdezi Zsuzsa, és beleszív a cigarettába.
Nem tudom, nagyon furcsa volt mindenesetre, arról beszélt, erre pontosan emlékszem, ezt a szót használta, hogy tolakodóan szép vagyok, és igazából nem ő rohan most le engem ezzel a megszólítással, hanem én rohantam le őt a szépségemmel. Az arcomon a két gödröcske, amikor mosolygok. Ezt meghallottam, persze rögtön mosolyognom kellett, és mutatja, hogy ez, ez a két kis gödröcske. Általában kivagyok, amikor nyomják a hülye dumákat, de ez valahogy teljesen más volt. Bár nem volt kedvem beszélgetni, álmos voltam, kávét még nem tudtam inni a szállodában, a reggeliző zárva, és mindennél jobban szerettem volna elkerülni, hogy beszélgetésbe elegyedjünk, de minél jobban szerettem volna elkerülni a helyzetet, egyre inkább belekerültem, tulajdonképpen már beszélgettünk is. Kérdezett, válaszoltam, mit tehettem volna, egy-egy szóval, de végül csak válaszoltam, aztán még azt is elmeséltem, hogy második lettem egy szépségversenyen. Nem is tudom, miért pont ezt meséltem el magamról, valahogy szó szót követett, és a szépségről beszélt, biztos azért. Nem akartam panaszkodni, de elmondtam, hogy tök kivagyok, mert nem bírom, amikor ennyire egymásra pakolják a műszakokat, hogy utálok szállodában aludni, forgolódtam most is egész éjjel, mit egész éjjel, három órám lett volna aludni, de azt is végigforgolódtam. És mindig úgy vagyok beosztva, hogy ne kelljen, ha lehet, ha egy mód van rá, ne kelljen szállodában aludni. Persze, azt hittem, megkérdezi, miért megy stewardessnek az, aki ennyire utál szállodában aludni, de nem kérdezte meg.
Ez különös, mondja Zsuzsa, és rendel egy újabb meggyes sört.
A recepción az a helyes pasi volt amúgy, a Robi, azt hiszem, így hívják, már meséltem egyszer róla neked. Nem meséltem? Na inkább beszélgettem volna vele, mint ezzel az öreggel.
De öreg volt? Azt mondtad, ötvenes.
Ja, az már öreg nekem. Bemutatkozott, elfelejtettem a nevét. Megkérdeztem udvariasságból, hogy mit csinál itt hajnalban egy szálloda lobbijában, kire vár, de a válaszra nem figyeltem, a Robit néztem, közben abban reménykedtem, hogy ne az athénival utazzon a fura fickó, bár erre elég kevés esély volt, mármint, hogy épp Athénba jöjjön. De sose lehet tudni. Én hülye elkotyogtam, hogy most Athénba megyek, 7:55-kor indul, és már rég itt kéne lennie a sofőrnek. Meg hogy még mennyi dolgom van a reptéren, mert jelezték előre, hogy lesz egy tolókocsis néni, hogy én mennyire utálom a tolókocsisokat, annyi plusz munka, fél órával előbb kinn kéne lennem, mint általában, de a sofőr meg nem jön. Ölni tudtam volna egy kávéért, a fickó meg meséli tovább, hogy New Yorkba fog utazni, odaköltözik, többé haza se jön. Hála az égnek, én tengerentúlra nem dolgozom, mondtam neki.
Zsuzsa felnevet. Azt is mondtad, hogy hála az égnek?
Ja, azt nem mondtam, csak, hogy a tengerentúlra az öreg stewardessek mennek. Én addig nem akarom csinálni ezt a melót, hogy tengerentúlira kerüljek, az biztos, kivagyok a szállodázástól. Te, az a Robi kurva jól néz ki, ha nincs az öreg, talán tudtam volna vele beszélgetni. Valami György, most eszembe jutott, az volt a neve a fickónak. Aztán végül jött a sofőr, elköszöntem az öregtől, ott maradt még ülve, megdicsérte az egyenruhámat, hogy nagyon csinos, és mennyire kiemeli az alakomat, meg bárcsak meghívhatott volna most egy kávéra. Hát a kávé az tényleg jó lett volna.
És nem adta meg a számát vagy az email címét? Ez tényleg nagyon különös, mondja Zsuzsa, és beletúr a hajába. Te mindig olyan furcsa pasikkal akadsz össze.
A gyorsforgalmin baleset volt, ezért késett a sofőr, a reptérről jött értem. Időben kiértünk végül. Totál kikészített az athéni út, kóvályogtam egész nap. Mikor hazaértem aludtam egyben tizenöt órát, ilyen is ritkán van. Rendelünk még egy sört?
Aha, rendeljünk.
Milyen szép ez az augusztus. Úgy érzem, meg fog változni az életem.
