Mindent felold az idő – van, akit már a
születés pillanatában, mást élete delén,
és olyan is akad, akire több nemzedék
emlékezik. A többi – hogy épp mi marad meg
századok hosszú során, mielőtt eltűnne
végleg – esetleges. Mindent felold az idő:
ez a rend. És mégis a rendet felrúgni születtünk,
sírni, röhögni a szenvtelen órák vonulásán,
tűrni, hogy feledéssé szelidüljön az emlék,
és szeretni, amíg alaktalanná szét nem mállik a perc.
---
Ha a júliusi Alföldben megjelent másik két verset is elolvasnád a szerzőtől, kattints ide.
Az olvasótermi tartalmak hozzáférése előfizetéshez van kötve. Az először regisztrálóknak azonban egy hétig ingyenes és minden kötelezettségvállalástól mentes elérést biztosítunk.
