Mintha igazolást nyerne a lélekvándorlás. Mintha az 1900-as évek óta semmi sem változott
volna a magyar vidékek. Csörgheő Csulik, Lekenczey Mukik, Rhédey-ek, Lefkovicsok,
Szakhmáryk, Borbírók váltogatják egymást a magyar ugaron időtlen idők óta. A nevek mások,
a figurák, a történet ugyanaz. A Vörösmarty Színház előadása az ötödik eSzínház Fesztiválon
lesz látható szeptember 19-e és 28-a között. Kedvcsináló az előadáshoz és a fesztiválhoz
csapongva és szubjektíven.

 

A színház a pillanatnak szól, a felvétel egy adott pillanatot rögzít, és tesz örökkévalóvá, egy
felvételről nézett előadás így több, és kevesebb is egy élő színházi előadásnál, mélázok a
televízió előtt. Utoljára a covid alatt néztünk, hol magunkban, hol baráti társaságban
színházat otthon. Az ötödik eSzínház Fesztivál szeptember 19-én indul és 28-áig tart, a
jegyek, bérletek már vásárolhatóak, az eszinhaz.hu/hu weboldalon. Idén tizennégy előadás
lesz elérhető online, a színház beköltözhet a nappalinkba egy nagyképernyős tévén, vagy a
dolgozószobánkba a laptopunkra, de akár a telefonunkra is. Színház lesz az egész virtuális
világ, mondhatnám.

 

De miért is nézek én tévén színházat? Mondjuk, mert nem mindig tudok térben és időben
éppen ott és akkor tartózkodni, ahol, és amikor az előadás zajlik. Vagy nem szereztem róla
tudomást. Előfordul. Így persze könnyű, ha házhoz hozzák.
De miért nem nézek gyakrabban online színházat? Talán mert még mindig bennem van, hogy
a színház jelenlét, legalább egy ing, ha már zakó nem is, és előadás utána még beülünk
valahová, hogy kitárgyaljuk, ki hol volt jó és rossz, és egyébként is, ha én lennék a rendező,
akkor bezzeg.

 

Most akkor ehetek popcornt az előadás alatt? És kell-e vennem inget? Arról nem is beszélve,
hogy működik-e majd a link. S ha nem működik, akkor mi lesz? (Újraindítás, frissítés,
ügyfélszolgálat.) Szóval kétségeim vannak, még ha nem is értem miért.

 

Végül popcorn és ing nélkül (póló), kezdem el nézni az előadást. (Spoiler: semmilyen műszaki
gond nem volt.)

 

Nyitókép: nézőtér, középen a play gomb. Gördüljön hát fel a virtuális függöny, rányomok. A
Vörösmarty Színház bemutatja, Móricz Zsigmond Úri muri.

 

„A Sárga rózsában csak Borbíró volt egyedül.”

 

 

Két narrátor váltakozva vezeti be a nézőt a Sárga rózsába, azaz abba a móriczi világba, abba a
magyar vidékbe, ami mintha mit sem változott volna az alapként szolgáló regény 1928-as
megjelenése óta. Ha Sárga rózsa nincs is, de a kies magyar vidéken bolyongva, bizton
betérhetünk olyan kocsmákba, ahol Borbírók múlatják az időt vedelve, és legyeket
hajkurászva. Mulatságos, de valahogy túl ismerős is, túl közeli és éppen ezért a nevetésbe kis
keserűség is vegyül. Mintha ezek a karikatúraszerű alakok bent ragadva az örök körforgásban
időről időre reinkarnálódnának, csak a nevek változnak. A helyi ügyeskedőt most nem

Csörgheőnek hívják, a kocsmában wifi van, talán – sarkosan – ennyi csak a különbség.
Horváth Csaba rendezése megragadja, kinagyítja ezt az állandóságot, ezt a változatlanságot,
ami a mai napig érezhető, tetten érhető és ismerős. Túltolja a karikatúrát, és ez tetszett, mert
ezek az unalomig ismerős alakok és helyzetek csak így voltak elviselhetőek. Igen így tudtam
szórakozni ezen a kiüresedett, tétjét vesztett, csak lézengő magyar vidéken. Olyan szinten
görbetükör, ami már nem is torzít.

 

Az időtlenséget erősítette a díszlet és a jelmez is. Gémeskút, tornácos parasztház, funkció
nélküli, de még itt-ott megtalálható. Jelzésszerű búzatábla, inkább tarlónak tűnik. A jelmez
nem népviselet, inkább mai, szedett vedettségében is magunkra ismerhetünk. (Hogyan
öltözik a magyar?)

 

A képernyőn mind a díszlet, mind a jelmezek jól funkcionálnak. Színház, érezhetően színház,
és ez mindenképpen jó. Színházban vagyok, ahogy halad előre az
előadás/közvetítés/felvétel, egyre inkább úgy érzem.

 

Hogy az előadás online is működik annak köszönhető, hogy látványos, akciódús. A színpadon
folyamatos a mozgás, a díszlet, a szereplők szinte megállás nélkül akcióban vannak. Valami
mindig történik, zajlik. Hol szóda spriccel, hol a gémeskutat lovagolják meg, hol a levágott
tarló válik szerelmi üzekedés helyszínévé, de még a leghíresebb magyar keserűlikőr márka
ikonikus reklámját is megidézik. Látványilag. Mozgás, szélesebb és apróbb gesztusok, gegek,
a színpadon játszó zenekar és sok tánc teszi látványossá és pörgőssé, az egyébként majd
háromórás előadást. Úri muri minden tekintetben.

 

Csörgheő Csuli szerepében Krisztik Csaba brillírozik. Hálás szerep, sok lehetőséget kínál.
Maximálisan kiaknázta. Mellette a Borbírót játszó Sághy Tamás megmozdulásain
szórakoztam a legtöbbet. Kovács Tamás Szakhmáryja kellően kiüresedett és meg nem értett
volt. Kettősük, a feleségét Rhédey Esztert játszó Ballér Biankával, egy már
megváltoztathatatlanul megromlott házasság képét villantotta fel. Ballér Bianka
kiemelkedően hozta a helyzetet irányítani akaró, de végül kudarcot valló feleség figuráját.
Hasonlóan erős volt a történet másik női szereplője, a Rozikát játszó Ladányi Júlia.
Minden szereplő a helyén volt, néhányan több szerepet is játszottak, bravúrosan váltogatva
a karaktereket.

 

Összegezve: remekül szórakoztam, és a végén csak azért nem tapsoltam, mert mégiscsak egy
tévé előtt ültem, nem pedig egy színházi nézőtéren. De összességében az online térben is
megkaptam azt, amit egy színházi előadástól várok. Sőt, többet is. Mivel az előadást
felvételről néztem és nem élőben – az eSzínház oldalán havi műsor keretében élő színházi
közvetítéseket valamint bármikor elérhető darabokat is nézhetünk –, így a kedvenc
jeleneteimet meg tudtam nézniújra.

 

Színházbarátoknak mindenképpen ajánlom az eSzínházat, hiszen így olyan előadásokat is
meg tudnak nézni, ahová nem jutnak el. És ajánlom azoknak is, akik szeretnének minőségi,
izgalmas és szórakoztató tartalmakat nézni a tévéjükön, laptopjukon vagy utazás közben a
telefonjukon. A színházi előadások mellett egyébként koncertek is elérhetők, és ez sem
mellékes.

 

Az idei eSzínház Fesztiválon a Vörösmarty Színház mellett a Ciróka Bábszínház, a Győri
Nemzeti Színház, a Katona József Színház, a KV Társulat, a Mesebolt Bábszínház, az Örkény
István Színház, a Radnóti Miklós Színház, a Soltis Lajos Színház, a Vígszínház, a Vörösmarty
Színház és a Weöres Sándor Színház előadásai megtekinthetik azok, akik bérletet vagy jegyet
váltanak. Nem mellesleg ezzel a színházakat is támogatják. Ráadásul a nézők a kedvenc
előadásukra is szavazhatnak majd. Szerintem megéri.

 

Készült az eSzinház és a Szófa Irodalmi Portál együttműködésében, a fesztiválról az alábbi linken tudtok tájékozódni.