Az 5. jubileumi eSzínház Fesztivál fődíját, a legjobb digitális adaptációnak járó elismerést, a Weöres Sándor Színház Énis, teis című alkotása nyerte el.
A legjobb női főszereplő Ladányi Júlia (Vörösmarty Színház: Úri muri), a legjobb férfi főszereplő Nagy Zsolt (Örkény István Színház) lett.
A Szófa Irodalmi Portál a Ciróka Bábszínház Tóték című munkáját részesítette jutalomban – a színház a Szófa médiapartnere lesz egy éven át.
Az alábbiakban Mohácsi Árpádnak, a Szófa alapítójának a laudációját olvashatjátok.
fotó: Jánossy Noémi
A létezés tükre
A Ciróka Bábszínház Tóték előadása nem csupán Örkény István klasszikusának színpadi átirata, hanem a báb és az ember viszonyának költői újragondolása. A rendezés – Szikszai Rémusz munkája – arra tesz kísérletet, hogy a groteszk világát a báb nyelvén, a test és a tárgy, az élő és az élettelen határán értelmezze. Bár valójában csak egy szereplő, az őrnagy van jelen emberként és bábként, mégis annyira hangsúlyos ez a játékelem, hogy külön kell beszélnünk róla, mert ez teszi igazán különlegessé az előadást. A színész nincs takarásban, a bábbal együtt létezik: a mozgató és a mozgatott azonos, a báb és az ember között megszűnik a hierarchia. Ezzel a Ciróka előadása egy olyan színházi formát teremt, amelyben a mozdulat, a test és az anyag egyaránt hordozói a jelentésnek.
A darab képi világa a papír, a karton és az egyszerű anyagok, minden törékeny. Ez a törékenység vagy sebezhetőség szimbolikusan is tükrözi a történet lényegét: az emberi világ morális instabilitását, a háború által szétzilált rend kényszerű látszatát. A kartonból épített ház, a hajtogatott feszület, a papírból formált tárgyak mind a mulandóság és a sebezhetőség szimbólumai. A Tóték groteszk univerzuma így válik egyszerre konkréttá és allegorikussá: a báb itt nemcsak figurát, hanem emberi sorsot formáz.
A báb nem pusztán a szereplők meghosszabbítása, hanem az emberi létezés tükre. A test és az anyag közti feszültségből jön létre a groteszk: a színész maga is báb állapotba kerül, miközben a báb életre kel. A határ elmosódik, és ebből az átmenetből születik meg a darab mélyen emberi mondanivalója. A Szekeres Máté által alakított Postás ennek a kettősségnek különösen fontos figurája – ő egyszerre narrátor, mutatványos és kíméletlen sorsalakító. A groteszk humor és a tragikum így folyamatosan egymásba játszik, a játék egyszerre szórakoztató és nyomasztó.
A vizualitás és a mozgás szorosan összefonódik a gondolati tartalommal. A dobozszerű tér egyszerre utal a háborús bezártságra és az emberi megfelelés börtönére. A bábokkal való bánásmód, a tárgyak és a testek ritmusa a megfelelés, az elnyomás és az emberi alkalmazkodás abszurditását idézi. Az Őrnagy figurája – Lendváczky Zoltán alakításában – eleinte bábként, fekete csuklyás alakban jelenik meg, majd lassan hús-vér emberré válik. Ez az átalakulás a hatalom és a kiszolgáltatottság pszichológiai természetét teszi láthatóvá, miközben a groteszk és a tragikum határán tartja a nézőt.
A kritikai visszhang egyöntetű: a Ciróka Tóték előadása a kortárs bábszínház egyik legfontosabb mérföldköve. A produkció bátran lépi át a műfaji határokat – vásári mutatvány, bunraku és burleszk elemeit olvasztja egybe, mégis egységes, letisztult színházi nyelven szólal meg. A minimalizmus, a mozgás és a zene ritmusa együtt teremtik meg azt a feszültséget, amely Örkény világát mai formában teszi átélhetővé.
Az eSzínház Fesztiválon elnyert díj nemcsak az előadás technikai és esztétikai kiválóságát jutalmazza, hanem azt a szellemi bátorságot is, amellyel a társulat a bábművészetet a felnőttek számára is újraértelmezi. Ez a produkció bizonyítja, hogy a bábszínház nincs feltétlenül korosztályhoz kötve, hanem egyetemes nyelv, amely képes megszólítani az embereket.
A Tóték a Ciróka Bábszínház művészi hitvallásának esszenciája: egyszerre játékos és kegyetlen, egyszerre vizuális és gondolati, egyszerre emberi és metafizikus. Ez a színház nem menekül a valóság elől – épp ellenkezőleg, a báb törékeny testén keresztül beszél az emberről. És ebben rejlik igazi ereje: hogy a groteszkben is az együttérzés, a humorban is a tragikum, a tárgyban is az ember szólal meg.
A Szófa egész alkotói közössége nevében gratulálunk az előadáshoz.
- XI. 7-én
Mohácsi Árpád
borítókép: ©Jánossy Noémi
