Bodrogi Csongor és Enesey Diána januári lapjánlójának (szubjektív) rangsorában első helyen szerepelt Sághy Miklós beszélgetése Enyedi Ildikóval és Láng Imolával, A feleségem története című filmről. A beszélgetés során szó esik arról, hogy miként pillanthatók meg nőként a férfilét rejtelmei, de a kulisszák mögé is betekintést nyerhet az olvasó, ugyanis a színészek kiválasztásának folyamata és bonyodalmai szintén fontos szerepet kapnak a beszélgetésben. Továbbá a szimbolika, különösen a térszimolika kérdése is sok izgalmas gondolatot ébreszt.
Tandori Dezső Füst Milánnak című verse úgyszintén megtalálható a novemberi Tiszatájban. A vers a tünékeny múltban kutatva a rehtőzködő természetű igazságot fürkészi.
Darida Veronika Karanténnéző címen megjelent írása azt vizsgálja, hogy milyen hatással volt a pandémia a színházi előadásokra és egyáltalán a színházak működési módjára. Úgy tűnik, visszaállt a világjárványt és a karantént megelőző, megszokott rend, holott a színházi előadásoknak jó volna előcsalogatni a nézőkből a saját helyzetükre vonatkozó reflexiót is. Persze akadnak oylan darabok, amelyek eleget tesznek ennek az igénynek, a szerző fel is sorolja azokat az előadásokat, amelyek a bezártság, az elszigeteltség és a magány témájára reflektálnak.
Ocsenás Péter Bence Toporzékolni, kiabálni, sírni címet viselő novellájában a harmincéves osztálytalálkozóra készülődő András boldogtalan házasságába, mentőápolóként átélt megrázó élményébe, valamint a szüntelen és érzelmeket felörlő attitűdjébe pillanthatunk bele. Az érzelmek örökös elfojtása olyan embert szül, akin még egy újbóli nagy találkozás sem segíthet.
