Az Írók Boltjában Csuhai István és Hegedűs Claudia, az ÉS kritikusa kérdezte Greskovits Endrét műfordítói munkájáról, különös tekintettel Salman Rushdie szövegeinek magyarításáról. A munka olyan érdekes aspektusait érintették sok más témával egyetemben, mint a szerzői hűség és a fordítói
autonómia kérdése, illetve, hogy a különböző nyelven való olvasatok hogyan befolyásolják a befogadás és a megértés minőségét.
Kép: Balázs Botond
Rushdie nemrégiben azért kerülhetett a széleskörű közönség figyelmének kereszttüzébe, mivel 2022 augusztusában merényletet hajtottak végre ellene. Ugyanis kifejezetten a Sátáni versek c. kötete az iszlám világ egy részében komoly felháborodásokat keltett Mohamed próféta tiszteletlen ábrázolása miatt. A mű könyvégetéseket és terrorcselekményeket eredményezett, annak lefordítói ellen is, ilyeténmód elmondható, hogy azon kevés szerzők közé tartozik, akit egyébként veszélyes más nyelvekre átültetni, és ez legújabb műve kapcsán egyáltalán nem jelentéktelen.
A Kés – Elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után, mint ahogyan címében is mutatja, Rushdie saját élményeinek leírására törekszik, a merénylet utáni felépülés folyamatát járja be prózájában. Erre kapcsolódott rá a beszélgetés első körben: a valóság és az irodalmi fikció közötti határ elmosódásának kérdését veti fel. Az önéletrajzi fikció persze nem újszerű műfaj, de a kortárs szépirodalomban úgy néz ki, egyre nagyobb népszerűségnek örvend az autofikció.
A beszélgetés során felmerült azon gondolat is, hogy vajon a műfordítónak (és magának a szerzőnek) milyen nehézségekkel kell megküzdenie, amikor különböző narrátorok szerepébe bújva írja meg a szöveget. Természetesen az autofikciós irodalomban nemigen merül fel ez az író felé, ámde a fordítónál ugyanúgy releváns kérdés lehet, mint ahogyan az is, hogy különböző nemű narrátorokkal hogyan tud dolgozni. Greskovits erre kifejezetten találóan azt a választ adta, hogy a nemiség kérdése értelmetlen felvetés, ugyanis emberekről van szó, mindenkihez azonos módon tud viszonyulni, nehézséget számára éppen ezért ez nem okoz.
Kép: Balázs Botond
A beszélgetés más szeletei szintén a műfordítói munka körülményeiről szóltak. A szakma tagjaitól ugyanis rendszeres kérdés a szerzői hűség problematikája: mennyiben önálló alkotás a munkájuk, és hogyan őrzik meg a szöveg esztétikáját és tartalmi minőségét. Természetesen Greskovits a megfelelő egyensúly megőrzése mellett tette le voksát. Ugyanis a magyarítás is önálló alkotás, de az akkor lesz hiteles, ha az eredeti alkotó szándékát közvetíti az olvasó irányába. Különböző nyelveken való olvasás ettől függetlenül eltérő befogadási minőséget is okoz, hiszen mindegyik hordozza saját kulturális kontextusát, mely hatással lesz a szöveg hangnemére, poétikájára, és általában véve a logikájára is.
Egy másik érdekes felvetés maga az újrafordítás szükségességének kérdésköre. Greskovits régebbi munkáit nem venné elő újra, és például A dzsungel könyvét is csak szerzői jogi okok miatt vette elő. Kortárs fordítók között egyébként eladási szempontból sem előnyös, ha többen magyarítják ugyanazt a szöveget, így a kiadók jogos érdeke is azt diktálja, hogy egy legyen aktuálisan a piacon. Így maximum régebbi munkákhoz fognak visszanyúlni, mint például Gy. Horváth László Háború és béke új fordítása.
Elmondható tehát, hogy az újrafordításnak inkább az idő távlatából lesz relevanciája, így jogos, hogy a műfordító nem veszi elő szövegeit. A kortársaknak pedig valószínűleg csak akkor lenne érdemes egy aktuálisan már magyarul is elérhető szöveggel foglalkozni, ha valamilyen olyan jelentős egyéni új értéket tudnak hozzáadni, amely az olvasók figyelmét felkelthetné. Így praktikusabb és gazdaságosabb is olyanokkal foglalkozni, amelyek még nem elérhetőek a célnyelven.
Kép: Balázs Botond
Greskovits munkájáról úgy nyilatkozott, hogy sosem adott vissza még kéziratot, ugyanis mint általában a műfordítóknak, mindig megvan, hogy kik azok, akik a „sajátjaivá” válnak. Ennek oka valószínűleg nyelvi kérdés. Ha valaki többet foglalkozik egy adott szerzővel, akkor természetszerű, hogy jobban tud ráérezni majd szövegeinek sajátosságaira, és azt jobban átültetni az adott nyelvre. Ezenkívül az olvasók is megszoknak egy regisztert, melyet feltételezhetően viszontvárnak majd az újabb műveiben. Így mint ahogyan a szinkronszínészek is, úgy a műfordítók is kapnak saját szerzőket, melyekkel dolgozni tudnak.
A beszélgetésről egy átirat május 27-én fog megjelenni az Élet és Irodalomban, a felvétel az eseményről pedig június elején kerül ki az Írók Boltja youtube csatornájára.
