A mostani ajánlóban a mindennapok rétegeit és az emberi történetek, sorsok sokszínű rejtelmeit igyekszem megmutatni. A márciusi Látó írásai tökéletes forrást nyújtottak a témához, így a kivitelezés sikeressége biztosan nem a lapszám publikációin múlik.

 

Végesség, veszteség, védtelenség: Süveg Szilvia rövidprózái

Három rövidpróza jelent meg Süveg Szilvia tollából a márciusi Látóban. Az Egy roppanás az élet gerincén a veszteségeket, az hozzájuk tapadó bizonytalanságot és a veszteségekből sarjadó magányt tematizálja, de az új (élet)esély lehetősége is felvillan. A Lélekjelenlét fókuszában a végesség áll, illetve leginkább az, hogy a földi élet mint „kegyelmi idő” értéke sokszor nem kristályosodik ki az emberek számára, az írás főszereplője, egy idősödő, arrogáns férfi is úgy távozott, hogy számos kellemetlen és keserű élményt hagyott maga után, például a kórházi nővérben, akivel élete legutolsó, rövid időszakát töltötte.

A Lost című írás pedig tömör és rendkívül erőteljes képeket és érzeteket felsorakoztató szociográfiának is tekinthető. A rövidpróza helyszínei olyan lakóházak és lakások, ahonnan kiskorúak tűntek el. A helyszíni szemléken egy fotós is jelen volt, voltaképpen az általa készített fotók egyes részletei mutatják meg a családok szociális helyzetét és olykor a családon belüli viszonyok is tükröződnek a lakás berendezésében és a berendezést alkotó tárgyakban. Ez a néhány életkép és élet-mozzanat is elégséges ahhoz, hogy az olvasó megsejtse, milyen emberi sorsok húzódnak meg a képek mögött, a nyomozati anyagokba való bepillantás és a gyerekeket ért bántalmazás, szexuális visszaélések vádja pedig még nagyobb árnyékot, még fojtogatóbb szagot, még több koszt fest a belső terek súlyos titkokkal terhelt bútoraira és a nyomasztó légkört körülvevő falakra.

 

 

A szerelem harmóniája és ellensúlya: Kupihár Rebeka versei

Kupihár Rebeka verseiben a női lét, a nőkhöz és a férfiakhoz fűződő viszony, a szerelem és a termékenység (vagy épp a megtermékenyülés reménytelenségének) kérdései bontakoznak ki egy sajátos lírai világban. Most két verset emelek ki, elsőként a nehéz melletted verset írni címűt, amely a szerelmi kötelék szóbeli kifejezésének határait mutatja be és ezekre reflektál. A párkapcsolatban összefonódott mindennapok és a „hétköznapok kellékei” beszédesebbek, mint a szavak, sőt „ezerszer pontosabban” kifejezik a szerelmi viszonyt. Szavakon túlmutató jelentéseket hordoznak az olyan hétköznapi tárgyak, mint „a kétoldalról rúzsos pohár”, a „nem záródó wc-ajtó”, a „rózsafüzér a jóni tojás mellett” vagy „az oszthatatlanságig keveredő / könyvek és fehérneműk”. A kérdés már csak az, hogy ezek a dolgok vajon csak kettejük számára hordoznak-e jelentést. Úgy tűnik, önmagukban is élnek, a szerelem tette elevenné őket, bennük van minden, amit versben ki lehet fejezni:

„a lényeget mutatják kulisszáink”

 

A women’s secret címen megjelent versben a megtermékenyülés nehézsége áll a fókuszban. Akárcsak a Literán megjelent, babaprojekt című versben, itt is feszültség és éles határvonal húzódik a „beteljesítés” és a „kielégítés” között, ám ebben a versben a kudarcot az együttlét harmóniája igyekszik feloldani, kifejezve, hogy „a szerelem és termékenység / két külön bokor”. A megtermékenyülés hiánya mégis a beteljesülés hiányát is jelenti, amellyel a két nő a véres fehérneműk láttán szembesül, és amelyet különféle teregetési trükkökkel próbálnak önmaguk elől is eltitkolni, egy darabig távol tartani azt a tényt, ami ott ólálkodik a boldogságuk körül és „ami megkerülhetetlen”: a szerelem és a termékenység bokrai között „lévő út csak keveseknek átjárható”.

 

 

A történelem szörnyűségeire vetett naiv pillantások

Böröczki Csaba A Nagyméltóságú című novellája Eszterke, a titkárnő szemszögéből mutatja be a második világháború idején a „Kormányzó úr” közvetlen közegét és azon keresztül néhány történelmi személyt, eseményt és helyszínt. A titkárnő naivitása, amellyel a maga körül zajló eseményeket figyelte, annak is betudható, hogy igen erős vonzalmat érzett a Kormányzó iránt, őt magát és tetteit is a legnemesebbnek tekintette. A Kormányzó házát mindvégig belengi a felsőbbrendűségbe, a győzelembe vetett hit és a majdani, a győzelemért jól megérdemelt jutalomképp elnyert tenger reménye. Ebben a közegben tesz látogatást Hitler is, 1941 márciusában, Eszterke őróla is csupa dicséretes tulajdonságot feltételezett, délcegségét emelte ki, amit ahhoz a mozzanathoz kötött, amikor Hitler az Alfréd nevű telivéren ült.

Eszterke reflexió nélkül fogadta be a Kormányzótól és környezetéből érkező ingereket, szavakat, tetteket, ezt mutatja az a részlet is, amelyben Ödönnek, az úszómesternek távoznia kell a Kormányzó házától, miután a „Kormányzóné Őnagysága rajtakapta a kertészfiúval”. Az esetről a következőket gondolta Eszterke:

 

„A Nagyméltóságú nem haragudott rájuk, de úgy vélte, így már világos, miért erőltette Ödön, hogy úszódresszt öltsön. A Kormányzó olyannyira nem haragudott, hogy még vonatjeggyel is meglepte őket. Birkenauban van egy központ, ahol az ilyen Ödön-féléket gyógyítják csupa szépkisasszonnyal.”

 

A reflexió nélküli, titkárnői élet töréspontját a pesti látogatás jelentette, ahová a Kormányzó rádió-beszéde miatt mentek. A Gellért szállóban pedig Szálasi látogatása hozott nem várt információkat és fordulatot. A Kormányzóék másnap elutaztak, Portugáliába vezetett útjuk, Eszerke pedig maradhatott a szállóban, élvezve a fürdő kellemes szolgáltatásait, csak az egykor a fiókba rejtett, Weiszéktől érkezett két levél zavarta a nyugalmát. Böröczki Csaba kiválóan ábrázolja azt a karaktert (és az ő benső világát), aki úgy áll a történelem veszélyes örvényének kellős közepén, hogy alig sejt valamit abból, ami körülötte történik.

 

 

A városképeken nem látszó magány

Alexandru Vakulovski Péntek este című, Lövétei Lázár László fordításában megjelent verse az idegenségben fellelhető ismerős mozzanatokat sorakoztatja fel. Pristina mindennapi városképei sorakoznak fel, amelyeket a lírai én tájékozódási pontokként jelöl ki. Az első képsorok, amelyek főszereplője egy ismeretlen, miniszoknyás nő, kiválóan tükrözi a szórakozással töltött péntek esték hangulatát, a városi élet pezsgése hatol át a verssorokon. Aztán az éjszakai, társasági élet perspektívája hirtelen a magány nézőpontjára vált:

 

„a Sunny Hill minden lakója

megérti őt

én nem értem

 

tájékozódási pontok

 

mióta egyedül

maradtam itt

ha ki akarom szellőztetni

a fejem

van néhány tájékozódási pontom”

 

Innentől a kapaszkodók keresése kerül a fókuszba. A városképek, utcák, középületek, üzletek, mind-mind az ismerősség érzését keltik, egyfajta otthonosságot, ami képes kiszakítani a lírai ént az elszigeteltségből. A „tájékozódási pontok” egyúttal emlékek és élmények gyűjtőhelyei is:

 

„mindent magunkkal akarunk vinni

ami jó és visszük is ha csak egy mód van rá”

Legvégül pedig a szobában töltött „igazán szép” este receptjét is megismerhetjük.