Márton László 1959-ben született Budapesten. Első könyve, egy novelláskötet 1984-ben jelent meg, azóta mintegy 30 kötete látott napvilágot. Első színházi bemutatójára 1987-ben került sor, azóta rendszeresen játsszák színműveit és drámafordításait budapesti és vidéki színházak.

Műfordítóként elsősorban a német irodalom klasszikusait ülteti át.

 

   Legutóbbi munkái:

– Jászai Mari feltámasztása (drámák, 2024)

– Tovább is van (elbeszélések, 2023)

– A kárpótlás (regény, 2022)

– Bátor Csikó (drámák, 2021)

– A Nibelung-ének (műfordítás + tanulmány, 2020)

– Két obeliszk (regény, 2018)

– Walther von der Vogelweide összes versei (műfordítás + tanulmány, 2017)

– Hamis tanú (regény, 2016)

– Goethe: Faust (műfordítás + tanulmány [a Tragédia I. és II. része, az úgynevezett „Ős-Faust” és a XVI. századi Faust-könyv 2015)

 

Megkérdeztük Márton Lászlót, mivel zárta az elmúlt évet.

Véletlenül éppen januártól december végéig, egy prózakötet négy kisregényén dolgoztam, a napokban adtam le a Kalligram Kiadónak. A kötet címe: Két bors ökröcske, ez egyben az egyik kisregény címe is. A prózakötet negyedik írása rövid szövegekből álló montázs. Ebből közlünk lejjebb egy részletet.

Mivel foglalkozik 2025-ben? 

Jászai Mari feltámasztása című szomorú komédia bemutatójára készülök Veszprémben, a Pannon Várszínházban. A dráma február végén a budapesti Bethlen Téri Színházban is látható lesz. Mindemellett 2025 az esszék éve, páratlan hónapokban egy-egy kevésbé ismert Balzac-regényről, páros hónapokban pedig a kortárs világirodalomról írok az 1749-be.

 

 972.jpg

 

Márton László

Egy készülő elbeszélésből

 

Okszána kapott egy sms-t az apja anyanyelvén valakitől, aki nem az apja volt. Az állt az üzenetben, hogy Okszána legyen szíves, vásároljon tizenöt kilogramm császárszalonnát a *** utcai nagyáruházban, amely a +++ céghálózathoz tartozik, ugyanis ő, Szerhij tavalyelőtt szeptemberben, amikor még nem volt háború, ugyanebben a nagyáruházban beszerzett ugyanebből a császárszalonnából százötven grammot, és az akkor nagyon ízlett neki. Lehet, hogy azért vannak jó emlékei arról a császárszalonnáról, mert akkor még nem volt háború, és ő még nem volt elválva, de ennek most nincs jelentősége.

   A lényeg az, hogy Okszána szerezze be a tizenöt kilogramm császárszalonnát, és juttassa el hozzá, Szerhijhez. Aztán majd elszámolnak. Mert ő, Szerhij semmit sem kíván ingyen, főleg nem a volt feleségétől, aki remélhetőleg ugyanolyan gondosan neveli a kis Ariadnát, mint amikor még együtt voltak. Ő, Szerhij egyáltalán nem féltékeny, de azért legyen szabad megjegyeznie, hogy ahhoz egyetlen zokszava sem lenne, ha Okszána egy másik férfi miatt hagyta volna el. Na de így! Hogy egy bizonyos Evelinnel él együtt Budapesten! Aki nem is igazi nő, hanem saját bevallása szerint férfinak képzeli magát!

   Mi lesz abból a kislányból, ha ilyenek nevelik? Milyen példát mutat egy ilyen? Mert ha egy férfival élne együtt ez a bizonyos Evelin, és homoszexuális férfinak képzelné magát, vagyis ő volna a férfi, a férfi pedig a nő, azt még csak érteném.

   De most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Okszána gondosan csomagolja el a tizenöt kilogramm császárszalonnát. Legokosabb az lenne, ha berakná egy hullaszállító zsákba. Az jó strapabíró, és mindkét végén van egy-egy fogantyú. Cipzár is van az oldalán. Aztán rendeltetésszerűen is hasznosíthatjuk a hullaszállító zsákot, fene tudja. Nem kell felnőtt méret, gyerek méretű hullaszállító zsák is elég lesz.

   És ha egyetlenegy mód van rá, Okszána ne kérdezze tőle, Szerhijtől, hogy életerős, fiatal férfi létére miért nem katona. Azért nem katona, mert hajóskapitány. Azelőtt munkanélküli volt, most viszont hasznosan tölti az időt. Hajóskapitányokra is szükség van ebben a kibaszott háborúban. Okszána elhiheti: azáltal, hogy ő, Szerhij valahol Regensburg és Passau között berakodja az árut, ugyanolyan jól szolgálja a hazát, mint azáltal szolgálná, ha Irpiny határában páncéltörő gránátot lőne ki az ellenségre.

   Légy szíves, ne kérdezd, hogy mi az áru, amit Regensburg és Passau között berakodok. Akkor sem mondanám meg, ha tudnám, de mindenkinek úgy jobb, ha nem tudom.

   Különben sem vagyok mindig hajóskapitány, mert időnként mást is csinálok. Ne kérdezd, hogy mit, mert én sem tudom. Te is tudod, hogy én még azt sem tudom, amit tudok. Hát még, amit nem tudok.

   Azt azért egyszer végignézném, amikor Evelinnel csinálod az ágyban. Kíváncsi volnék, hogy tényleg szabályosan élvezel-e, vagy csak úgy teszel, mintha. De most nem ez a lényeg.

   A lényeg az, hogy tedd be a tizenöt kilogramm császárszalonnát a gyerek méretű hullaszállító zsákba, és gondosan húzd be a cipzárat. Elfelejtettem mondani, hogy szerezz be egy tekercs narancssárga polipropilén kötözőzsineget. Nem drága, és aztán úgyis elszámolunk. A foglyokat is ezzel szoktuk megkötözni. Vitorlázáshoz is kiváló. Igen, továbbra is vitorlázom a fiúkkal. Persze, csak ha ráérek. A Szkadovszki-öböl jelenleg tüzérségi tűz alatt áll, de úgy még izgalmasabb. Mindenre jó. Mármint a polipropilén kötözőzsineg. Szakítószilárdsága a plafont verdesi. Nemhogy tizenöt kilogramm, de még százötven kilogramm császárszalonnát is elbírna. Játszi könnyedséggel.

   Egy tekercs narancssárga polipropilén kötözőzsineg ötven méter. Nemhogy a felszínig, de még a Duna fenekéig is bőven leérne.

  Ja, igen. Mondom a koordinátákat és a paramétereket. A vontatóhajó neve Bandera. Vagy Petljura. A kettő közül valamelyik. Természetesen cirill betűkkel. Te már el sem tudod olvasni a cirill betűket. Vagy talán nem azért költöztél az anyádékhoz, hogy mindent elfelejts, ami körülvett? Észak felől fogom a Szabadság hidat megközelíteni, tizenharmadikán, pénteken, tizenkilenc óra harminchárom perckor. A balparti mederpillér közelében fogok áthaladni a híd alatt. Ott fogok ülni a parancsnoki fülkében, de ne oda dobd le a császárszalonnát, mert onnan lecsúszik a vízbe, hanem a második uszályra, amelyik fekete fóliával van letakarva, és ne dobd, hanem szép lassan ereszd le. Jól fog mutatni a homokszínű, gyerekméretű zsák a csillogó fekete fólián.