A magyar közélet univerzumai

Ha feltételezzük a párhuzamos univerzumok létezését, vajon van-e olyan, amelyben Magyarország jobban teljesít? Ádám Gergő Ügynökakták című regényében szürreális történetek és mozzanatok építik fel a különféle univerzumokat, amelyeknek az a legfőbb közös vonásuk, hogy az országunk mindegyikben az összeomlás peremén egyensúlyoz. A regény a közéletünk olykor csak bosszantó, máskor egyenesen elkeserítő abszurditásait és túlkapásait szatirikusan, nemritkán groteszk módon ábrázolja. A fikciós elemek azonban nem elfedik a valóságot, sokkal inkább azt mutatják meg, hogy akármennyi fiktív világ épüljön is, bármennyi abszurd elemet elegyítve, mégsem lehet semmi abszurdabb a valóságunknál.

Az Ügynökakták univerzumai számos popkulturális kódból és direkt vagy indirekt utalásból épülnek fel. A történet vázát – minden univerzumban – a Rick és Morty című sci-fi (szituációs komédia) adja, csak éppen Rick (a nagypapa) Ádám Gergő könyvében Erik, Morty (az unoka) Máté, Jerry (az együgyű apa) Geri, Beth (a családot egyben tartó anya) Betti néven, Summer (Morty nővére) pedig Szamaraként jelenik meg a kötetben. Erik idős, gyakran a pohár fenekére néző tudósember, aki a társadalmi berendezkedésnél már csak vejével, Gerivel elégedetlenebb. Erik rendszeresen bevonja a sokszor egészen bizarr kísérleteibe unokáját, Mátét is, akivel közösen utaznak a különböző univerzumok között, de még az űrbe is eljutnak. Olykor pedig Szamara is velük tart. A különféle univerzumokban a magyar közélet visszásságai tárulnak fel, mindazok a visszaélések, döntések és tettek, amelyekre aligha lehetne racionális magyarázatot találni, épp ezért emeli őket fiktív közegbe a szerző, felmutatva egy-egy abszurd, bizarr válaszlehetőséget, valamely univerzumban lehetségesnek tűnő magyarázatot vagy épp megoldást. Ebben segítenek a további popkulturális utalások is, mint például a Dűne című film, a Jurassic Park, vagy épp az Alie beleszövése a történetszálakba. Azonban a regény úgy is élvezhető, ha az olvasó nincsen tisztában a fenti filmek cselekményével és főbb jellegzetességeivel, ugyanis Ádám Gergő regénye saját világot épít, amelyben a popkultúra klasszikusaivá vált filmekből származó elemek és mozzanatok önálló életet élnek, önerőből építik az Ügynökakták univerzumait, nem kell az eredeti mozgóképes alkotásokra hagyatkozniuk.  Annyit viszont – azt hiszem – érdemes rögzíteni, hogy a Rick és Morty „valódi” Rickje a C-137-es dimenzióból való, az Ügynökakták első fejezetének első oldalán pedig azt olvashatjuk, hogy Erik „a C137-es ingatlan bérlője”, azonban csakhamar kiderül, hogy ezt a valóságot a Belügyminisztérium hozta létre, vagyis látta el kódnévvel. Ez pedig a valóságtartalom vonatkozásában is elbizonytalaníthat bennünket.

Afelől azonban nem lehet kétségünk, hogy minden fejezet, azaz minden univerzum bázisa a közéletünk valósága. Ádám Gergő pedig mindvégig mesterien használja a sci-fi elemeit a regényben, pedig meglehetősen ingoványos terepen jár, hiszen az is könnyen megtörténhetne, hogy a fantasztikus elemekkel és a humorral bagatellizálja a közélet történéseit, s elemeli az olvasót a valóságtól. Azonban az Ügynökakták valójában egy újfajta tematizálási módot kínál, semmiképp sem megszüntetve vagy felfüggesztve a közéleti események valóságos jellegét, abszurditások egész sorával mutatja be, hogy a magyar közélet egy olyan sajátos univerzum, ahol minden lehetséges, csak éppen szinte semmire nem adódik racionális magyarázat. A fantázia játéka mögött kérlelhetetlen igazságigény húzódik meg, és épp ez az, ami nem hagyja, hogy az Ügynökakták olvasása pusztán könnyed szórakozás legyen, jóllehet az tagadhatatlan, hogy a regény szórakoztató, mégis szüntelenül reflex arra készteti az olvasót, hogy reflektáljon a mindennapok történéseire. Szinte minden oldalon ráébredünk valóságunk torz voltára. Ezért nem lehet a vicces vagy megmosolyogtató szakaszokon sem átlapozni úgy, hogy ne lépnénk be a regényben megnyíló reflexiós térbe. Ezenfelül figyelmünk sem lankadhat, ugyanis sokszor úgy tűnik, az univerzumokon belül a különböző emberi életek – társadalmi státusz, világnézet és az adott univerzum valóságához való viszonyulás szerint – ugyancsak különálló univerzumokat alakítanak ki. A popkulturális utalások és a különféle valóságtörések pedig a regény szövegvilágában egymásra rétegződnek, új történeteket és új fikciót formálva.

Az első fejezet, vagyis az első univerzum a „Pegazus-univerzum”, amely a Pegasus kémprogramra és az ahhoz kötődő lehallgatások körüli botrányra utal. Az is kirajzolódik, hogy Eriket igyekszik lefülelni a hatalom, ám ő a tudományt is segítségül hívva, például különös átváltozások által próbál kitérni az őt megfigyelők elől. Az itt megjelenő megfigyelés-mozzanat az egész regényt meghatározza, már itt megmutatkozik a hatalom ellenségképe, a kutató, fejlődni vágyó, a fennálló renddel elégedetlen és a soha meg nem elégedéstől vezérelt tudós, ahogy az is, hogy egy mindent kontrollálni akaró hatalom a személyiségi jogok megsértésétől sem riad vissza. Ebben a fejezetben nemcsak Eriket és Mátét ismerjük meg, hanem Pici Gábor belügyminiszterről és Párducról, a belügyminiszter nyolckilós kandúrjáról is nyerünk néhány, a későbbiekre nézve nem elhanyagolható információt. Például azt, hogy Párduc igencsak önkényesen tevékenykedik Pici Gábor irodájában, nyújtózik a billentyűzeten, beavatkozik a számítástechnikai eszközök működésébe, olykor úgy tűnik, nem is a belügyminiszter tartja a kandúrt, hanem inkább fordított a birtokviszony. A regényben lassacskán kibontakozik, hogy itt a már-már közhelyes macskaönkénynél jóval többről van szó, de már Párduc első megjelenésekor is sejthető, hogy bizonyos folyamatokat irányító szerepe van a fekete macskának, olyannyira, hogy a kandúr világító jobb szeme a kötet borítóját is uralja.

A második fejezetben, a FINA-univerzum létrehozásában ugyancsak szerepet vállalt Párduc, szorgos mancsokkal írta át a „FINA_2022” című dokumentumot. Módosításai egy meglehetősen bizarr vizes világbajnokságot eredményeztek, a feje tetejére állított Margitszigeten, ahol tengeralattjáróból, kizárólag a víz alatt lehet követni az eseményeket. Máté úgy sejti, nagyapja tette tönkre a FINÁ-t, azonban ez csak közvetett módon lehet igaz, ugyanis egy bosszúálló aranyhalat nevelgetett, és tett intelligenssé és önérzetessé is. Utóbbi okozza a hal vesztét, amikor Párducon akar bosszút állni, amiért elvette tőle a családtagjait, de az állhatatos aranyhal alulmarad a kandúrral szemben. Mátét az aranyhal története elszomorítja, itt mutatkozik meg először a fiú és a nagyapja közötti konfliktus, amelynek lényege, hogy Erik mindent alárendel a tudománynak, ezzel elveszítve az empátiát és az érzékenységet mások sorsa iránt. Csak Máté zokogása képes kizökkenteni a „cinikus tudós” üzemmódból. Ugyancsak Máté kedvéért volt hajlandó elmenni a Hét pápa című filmre, amelyet Kálvinista Gábor rendezett, s amely a rajzfilmes besorolás ellenére igencsak véresre sikerült. A hét pápa és a magyar református vízilabda-válogatott összecsapásában a pápá ellenfelei valójában „nemzetiszín mezes” cápák voltak, így nem maradt kérdés, hogy kik aratják a (legvégső) győzelmet. Azonban a horrorisztikus jelenetek nem értek véget a moziban, a feje tetejére állított Margitsziget apokaliptikus látványa is elrettentő, annyira, hogy ezen már csak az EU-s pénzek érkezése segíthetne. Ám az emberek ezekhez a körülményekhez is alkalmazkodtak, ezzel is bizonyítva, hogy milyen reziliens lehet egy társadalom – vagy csak azt, hogy végső soron mindent meg lehet szokni, mindenbe bele lehet törődni. Ezt a közönyt pedig az teszi különösképpen megrendítővé, hogy a környezet, az élővilág pusztulása és elpusztítása is a hétköznapok, a megszokott életképek részévé válik. Mintha bele lehetne kényelmesedni az apokalipszist idéző látványba.

„Nézték a fejjel lefelé lebegő szigetet. Az iszapos felszínből csövek álltak ki, és ontották magukból a szennyvizet. Fű, bokor, fa még mindig nem nőtt rajta. De az emberek így is kijártak, kutyát sétáltattak, kempingszékeken söröztek, frizbit dobáltak egymásnak.” (36.)

Az apokalipszist idéző képsorok folytatódnak a Krumponyász-univerzumban is, ahol nem csupán Kőbánya volt „ramaty állapotban”, de „az ország többi része is épp így festett”. Az EU-s pénzeknek se híre, se hamva, a tehén bélgázát használják fűtésre, és krumpliból igyekeznek áramot nyerni, ugyancsak krumplival helyettesítik a foglyul ejtett értelmiségieket – miután Erik ironikus javaslata valósággá vált. Mátén kezd úrrá lenni a kétségbeesés, de Erik „megvigasztalja”, jelezve, hogy mindig lehet rosszabb. És valóban lehet. Az „Árnyékormány-univerzum”-ban (vigyázzon mindenki, nehogy véletlenül árnyékkormánynak olvassa) egy „halloweeni buliba szervezett családi kirándulásra” utazva látjuk Eriket, Mátét, Bettit, Gerit és Szamarát, méghozzá a Scooby-Doo szereplőinek öltözve. Sok nehézség árán végül átverekedték magukat a viszontagságos időjárási körülményeken, de amikor a szálláshelyükül szolgáló kastélyhoz értek, a „SZELLEMJÁRÁS MIATT HATÁROZATLAN IDEIG ZÁRVA VAGYUNK!” felirat fogadta őket. A kísértet Árnyékormány (őt egy bizonyos Bátor úr és felesége hívott létre jelmezben), akit voltaképpen azért találtak ki, hogy a szállóvendégek távol maradjanak a hajdan érkezett EU-s pénzből felújított kastélytól, és lényegesen lukratívabb rendezvényeket lehessen tartani ott. Azonban a kastély tartogatott így is meglepetéseket, a hűtő mögötti falon tátongó lyukon át például egy másik világra lehetett rálátni, ahol népes zebracsordát, pteranodonokat és egy kentaurt (Kenta urat) látott Erik, s meglehetősen bizarr képsorok tárultak eléjük. Ráadásul ezután még egy feketelyukra is bukkannak (kész szerencse, hogy Eriknél ott volt a feketelyuk-detektora). Azonban arra nem derül fény, hogy Bátor úr, a kastély várományosa miért takarta el egy hűtőszekrénnyel a másik világra nyíló kaput.

A „Hülye Homok-univerzum”-ban – ahol az autókban lévő akkumulátor csak vizelettel működtethető – egészen horrorisztikus jeleneteknek lehetünk tanúi. Az akkumulátorgyárak környezetet károsító és pusztító hatása jelenik meg ebben a fejezetben. A természet módszeres tönkretételét láthatjuk az „Ufó-univerzum” részben, ami a Fertő-tó szétdúlásának és az ott tervezett beruházásnak állít emléket. A fejezet főszereplője Attila, a lápi póc, aki egy víziállatoknak szóló tévéműsorban bizonygatja, hogy látott ufót (unidentified floating object, vagyis azonosítatlan lebegő tárgy), el is rabolták őt, sőt, még jelölést is tettek rá. Azonban senki nem hisz neki, amikor próbálja felhívni a figyelmet a vízi élővilágot fenyegető veszélyre. Ezzel párhuzamba állítható a társadalom viszonylagos közönye is, amelynek Erik is hangot ad, hiányolva a tó körül tiltakozó tömegeket. Attilát ideiglenesen megmentik, át is változik, ám kisvártatva bebizonyosodik, hogy a lázadók élete a szárazföldön sem könnyebb, mint a vízben.

Az Offline Park univerzuma kezdetben egy barátságos helynek tűnik, kisvasúttal, apró, e-wokokkal, lényekkel, amelyeket maga Erik hozott létre, DNS-kísérletei során. Az Offline Parkba mindenféle elektronikus készülék bevitele tilos, Erik elvette a telefont Mátétól is (mintha csak iskolába ment volna). A kalandparkszerű létesítmény egészen jó mókának ígérkezik, amíg ki nem derül, hogy az e-wok valójában nem olyan ártatlan lény, mint amilyennek első pillantásra tűnik, rémisztő, gyilkolásra is képes szörnnyé változik. Miután Erik az utolsó pillanatban el tudta hárítani az e-wok-veszélyt, megmentve Máté életét, elárulja azt is, hogy a parkot sértettsége hozta létre, amit az okozott, hogy az előző évi születésnapját a sok telefonnyomkodás közepette elfelejtette a családja. Ekkor viszont rá kell jönnie, hogy a tudósok is tévedhetnek, s ő téved is, ugyanis megtartották a születésnapját, csak Erik annyit ivott, hogy az egész ünneplést átaludta.

A családban a technológiai kérdések komoly feszültségforrást jelentenek. Eriket nagyon bosszantotta, hogy unokája, Máté folyvást a ChatGPT-vel van elfoglalva, az iskolai feladatok megoldásához is azt használja. A „Chat Generative Post-trained Transformer-univerzumban” a tudós nagypapa attól tart, hogy unokája ezzel elveszti az önálló gondolkodásra és a kreativitásra való képességét, valamint találékonysága is megkopik. Mindeközben Erik a saját fejlesztésű kvantumszámítógépén dolgozik. A technikai vívmányok körüli konfliktusok legfőbb áldozata – mint általában – Geri, aki nem érti a tudományos, matematikai vicceket, legnagyobb problémája pedig az, hogy nem érkeztek meg a bélyegei. Végül Geri elmegy a postára, hogy utánajárjon, mi történt a bélyegeivel, s a posta dolgozója is lesz, még aznap. Harmadnap viszont Erik gyanús üzenetet kap, amelyben ChatGPT-regisztrációra biztatják, miközben ő nem is adta meg senkinek a telefonszámát. Gyanút fogott, hogy Geri keze lehet a dologban. Innentől fogva ebben az univerzumban nem csupán a postahivatalok átszervezésének és bezárásának problémája kerül előtérbe, hanem a családon belüli árulás témája is, az, hogy a hatalmi szervek milyen könnyen rá tudnak venni néhány embert arra, hogy saját családtagjairól adjanak ki információt.

A Százholdas Vármegye-univerzumban ugyancsak Erik és Geri konfliktusából bontakozik ki a történet, ugyanis Erik megtréfálta vejét, akinek – a tréfa következtében – az „intelligenciaallergia” megjegyzés szerepel a frissen érkezett jogosítványán. Az ügyintézésre végül Erik elkíséri Gerit, az épületnél bizarr látvány, egy leláncolt youtuber, Radics Péter fogadja őket, de bent sem kevésbé szürreális a hangulat. Az ügyintézés csak akkor sikerülhet, ha megtalálják és visszaszerzik az épületet őrző, eltűnt sárkányt. Erik és Geri sárkánykeresése a Százholdas pagonyig juttatja a történetet, a Micimackó néhány mozzanata köszön vissza az oldalakon, nem kevés iróniával. Itt egyrészt a bürokrácia visszásságai tárulnak fel, másrészt a megyék – történeti hűséget nélkülöző, de a feudalizmust idéző – vármegyékké történő átnevezése, rengeteg humorral, kiemelve az névváltoztatás abszurditását, valamint elegyítve a kortárs magyar popkultúra egyes elemeit a Micimackó, illetőleg Szent György és a sárkány történetével. Ádám Gergő fantáziája talán ebben a fejezetben szabadult el igazán, pedig a többi univerzum is bővelkedik fantáziadús elemekben.

Az utolsó fejezet, az „Ügynökakták-univerzum” űrutazást is magában foglal, a kilövésre felkészülésből ismert visszafelé történő számolás (három, kettő, egy, zéró) uralkodik a fejezet egyes szakaszain. Végső soron tekinthetjük ezt egy szintetizáló fejezetnek is, amelyből kiderül, hogy a korábban bemutatott univerzumok miképp jöttek létre és mi köze mindennek a regény szinte minden fejezetben visszatérő szereplőjéhez, Párduchoz. Azt is megtudhatjuk, mi történik a családdal, miután lelepleződik Geri árulása, vagyis az, hogy mindvégig információkat adott ki az apósáról a Belügyminisztériumnak, segítve őket Erik megfigyelésében. A fejezet központi mozzanata az, hogy családi ebéd közben egy, a levegőben nyíló lyukon átnyúló kéz elragadta Mátét. Erik és Szamara igyekeztek felkutatni a fiút, ehhez volt szükség az űrutazásra, illetve Erik találmányaira is, hogy az utazást túléljék. Végül rátalálnak Mátéra, sőt, Erik fel is áldozza saját életét az unokája megmentéséért, vagyis az unokája iránti szeretete túlnő a tudomány iránti, végletesnek tűnő elkötelezettségén.

Ám az Ügynökakták lapjain senki nem hal meg végérvényesen, legfeljebb az egyik univerzumban, ha pedig mégis meghalna – mint Erik – végül újjászületik. Jóllehet ezzel nem kevés bonyodalmat, afféle Benjamin Button-szituációt idéz elő az addigra már felnőtt férfivá érett Máté életében. Jóllehet az ügynökakták tartalmáról nem tudunk meg semmit a könyvből, ügynökök fel-felbukkannak, ahogy a zűrös ügyekből sincs hiány. A kötet egyrészt tekinthető az általános válaszigény megnyilvánulásának: szükségünk van arra, hogy tudjuk, mi történik a közéletben, máskülönben nem lehetünk annak alakítói, márpedig a közélet jobbára a közös ügyekről szól, s ennyiben jogunk is van tudni az ügyek hátteréről. Másrészt úgy is olvashatjuk, hogy a humorral és iróniával átitatott, a valóságtól teljesen elrugaszkodott ál-megfejtéseknél csak nem lehet rémisztőbb az igazság, ugyanakkor felébredhet a kétely, hogy egyáltalán lehetséges-e megtudni magát az igazságot, hiszen a valóságunkban is annyiféle perspektíva és torzító mechanizmus működik, hogy sokszor egészen úgy tűnik, merőben eltérő „univerzumok” alkotják a mindennapok valóságát. Akárhogy is, Ádám Gergő kötete igazán friss hangon szól, újabb árnyalatot hozva a kortárs magyar irodalomba. A szerző jó érzékkel játszik a humor különböző formáival – a szóviccektől a szituációs komikumig –, miközben azt is érzi, hogy mik azok az ügyek, amelyekkel már nem lehet viccelni. Bár távoli univerzumokba helyezi a magyar közélet eseményeit, ez a távolság épp csak annyira „biztonságos”, hogy egy kicsit tudjunk nevetni.  A kesernyés reflexió azonban elmaradhatatlan.

Ádám Gergő: Ügynökakták (Kalligram, 2025.)