A mostani ajánlóban a szeptemberi Székelyföldé, azon belül is Biró Zsombor Aurél drámájáé a főszerep.

 

Biró Zsombor Aurél Mit csináljak, hogy jobban érezd magad? című drámája két párkapcsolat mindennapjaiba nyújt betekintést. A dráma első fele fájdalmas, szociografikus látleletnek tűnik, benne olyan súlyos témákkal, mint a családon belüli erőszak, a nők elnyomása, lekezelése, alkoholizmus, ám a második rész kiegészíti ezt az olvasatot, s ha e két szakaszt együttesen olvassuk, akkor a családon belüli erőszak hosszútávú hatásai, transzgenerációs örökségek és mintázatok rajzolódnak ki előttünk, illetve a szeretetlenség és a szeretetéhség különféle formáira is rálelhetünk Biró Zsombor Aurél írásában. Emellett a monogámia életszerűségére vonatkozó kérdés is időről időre felmerül a drámában. A jelenetek a valóság talaján maradnak, épp a valóságban gyökerező hétköznapiságuk teszi igazán fájdalmassá a drámát.

De nézzünk is rá közelebbről a szövegre, a szereplőkre és az ő élethelyzetükre.

 

A dráma első felvonása Sára és Attila kapcsolatába nyújt betekintést, békásmegyeri, kilencedik emeleti lakásukban látjuk őket. A jelenetek a kétezres évek elején játszódnak. Sára háztartásbeli, Attila pedig kétkezi munkás. Egy nehéz nap utáni, jobbára felmondatokból álló beszélgetésüket olvashatjuk. Sára igyekszik témát találni, odafigyelésre vágyna, miközben Attila lekezelő és elutasító módon válaszol. A nő gyanakvóan próbálja kideríteni, hogy miért olyan későn ért haza az élettársa. A megcsalás vádját szegezi Attilának, ami kettejük között a múltat is felelevenítő vitát szül, amely közben Lilla, a gyermekük is felsír, Attila pedig elhagyja a lakást. Ezt követően toppan be Gyuri, Sára szeretője, aki – úgy tűnik – csak Attila távozására várt. Gyuri látszólag megad mindent, amire csak Sára vágyik, ám valójában pusztán üres ígéreteket tesz, Sára álmait táplálja, anélkül, hogy a beteljesülésre esély volna. Bár többnyire kedvesebben beszél vele, mint Attila, ő is alsóbbrendűként tekint Sárára, az olykor felélénkülő, máskor lankadó vágy tárgyaként. Azonban az is felsejlik, hogy a megcsalás formájában megmutatkozó szerelmi viszonyon kívül más kapocs is van Sára és Gyuri között, jelesül az, hogy Lilla valójában Gyuri kislánya, nem Attiláé.

Jóllehet Gyuri a szöktetés ígéretével és a helyzetek uralásának látszatával férfiasnak próbál tűnni, ez a kép Attila hazaérkezésével szertefoszlik. Ugyanis Gyuri az egyik szobában elbújva hallgatja végig Sára és az addigra már ittas Attila szóváltását, annak tettlegességig fajulását is, amelyet az váltott ki, hogy Sára kiszakította magát a tárgyiasított ember pozíciójából: nem kívánt szexuális tárgy lenni. A heves veszekedés utáni pillanatok, Attila bocsánatkérése azt mutatja, hogy igen gyakori jelenetek szemtanúi lehettünk. Bár ezután Gyuri belép, úgy tesz, mintha akkor érkezett volna, ártatlan kérdésekkel, némiképp meghunyászkodva fordul Attila felé, és ebből már tisztán látszik, hogy ő biztosan nem fogja megmenteni Sárát, nem lesz képes újfajta életet teremteni számára.

Sára, Attila és Gyuri között a párbeszédek sztereotip, vulgáris, sok esetben obszcén kifejezésekből, nyelvhelyességi tévedésekből és félbetört mondatokból épülnek fel, toxikus légkört vonva maguk köré. Ezek a dialógusok hitelesek és minden elemükben a hétköznapokat tükrözik. Ebben a közegben mintegy mellékszereplőként nevelkedik Lilla.

 

 Az első felvonás számos kérdést ébreszthet bennünk Lilla gyermekkorát illetően, ezekre a második felvonásban is csak választöredékeket kaphatunk, homályos sejtésünk lehet arról, hogy miként élte meg Lilla a gyermekkorát, de fiatalkorából láthatunk egy kis részletet, párkapcsolati pillanatképek formájában. Budapest belvárosában, egy régi bérház ötödik emeletén találkozunk újból Lillával, a kétezerhúszas években. Épp egy négynapos filmforgatásról érkezik haza Bálinthoz, aki a kádban ülve fürdik és fürdeti a kutyát. Ez a különös jelenet és az ezt követő néhány mondat megmutatja, hogy Lilla és Bálint kapcsolatában Lilla a kemény, már-már rideg személy és Bálint az, aki gyengédségre vágyik. Ez a lelkialkat szerinti különbség már önmagában komoly egyenlőtlenségeket implikál a párkapcsolatukban, amelynek Bálint hangot is ad, időnként pedig feltör belőle a féltékenység.

 

Lilla hazatérésének estéje vágóképekben, filmes technikával tárul elénk, italozásba és részegségbe torkollik a fiatal pár beszélgetése, de közben szó esik a családról, elvesztett nagymamákról, Lilla „két apjáról”, arról, hogy melyikük milyen gyermekkori tapasztalatokkal és megélésekkel érkezett ebbe a párkapcsolatba, de még a monogámiáról és annak érvényességéről is szót ejtenek. Igaz, látszik, hogy Lilla igyekszik gyengédséggel fordulni Bálint felé, mégis vissza-visszaköszönnek a gyermekkorban tapasztalt szeretetlenség mozzanatai. Lilla nem olyan kiszolgáltatott, mint édesanyja, Sára volt, annak ifdején, fiatal anyaként. Lillát inkább az érzelmi távolságtartás keménysége jellemzi. Bár a kapcsolatban képes felülkerekedni, úgy tűnik, nemcsak a filmes világban, de az életben sem igazán találja a helyét.

A dráma szereplőinek legfőbb közös vonása talán ebben az egy állításban ragadható meg: nem találják a helyüket a saját életükben, de nem is látnak lehetőséget a változásra, és nem is adnak esélyt annak. Így élnek, éles attitűdváltások közepette, látszatra sem boldogan, a megszokásba süppedve. A The Weeping Song nyersfordítása, a félig részeg, félig másnapos Bálint szájába adva sokatmondó befejezés. Ugyan a darab címét adó kérdésre nem kapunk választ, mégis egyfajta válaszkísérletnek tűnik a teljes dráma, s még az is lehet, hogy ezt a kérdést nem is kérdésként kell hallanunk. Vagy csak a kilátástalanság takarja ki a kérdőjelet.

 

(A drámából készült előadás a Jurányi Házban tekinthető meg.)