Kállay Eszter: Ma én alszom tíz perccel többet (vers)

 

Kállay Eszter verse egy gyermek megszületése utáni párkapcsolati dinamika átalakulásáról, az anyává, a szülővé válásról, valamint mindezek szépségéről és árnyoldalairól szól. A személyes hangvételű sorok a kiszolgáltatottság nyugtalanságát elegyítik az összetartozás harmóniájával. A gyermek érkezésével nem csupán páratlan boldogság költözik be az addig kétszemélyes otthonba, hanem a korábbi rendet és rendszert felforgató erő is. Megbomlik a régi egyensúly, a helyére a gyermek körüli sürgés-forgás telepszik, a fáradtsággal és a kiszolgáltatottság érzésével együtt. Mert bár az újszülött a szorul rá leginkább a szülői gondoskodásra, a szülők közötti egyensúlyi viszony megbomlása úgyszintén egyfajta függőség érzését kelti:

 

„(…) miután megszületett, mindenre téged kellett kérjelek.

hadd menjek el zuhanyozni, hadd ihassak egy teát,

hadd tartson szünetet a mellkasom, ami emelkedik és süllyed,

egy apró tüdővel azonos ütemben.

(…)

mezítláb fekszem a takaró alatt, fáradtságba

burkolózva. bátorítasz, hogy emeljem fel a szélét.”

 

A vers arra is rávilágít, milyen ijesztő tud lenni az újdonsült anya számára az, hogy kedvese egy teljesen új arcát látja, amelyet a fáradtság és a szülői teendők sokasága rajzolt át. Ez is kitettség. A fáradt napok és kiszolgáltatottság okozta kétségek felszínre hozzák a haragot, ami sokszor és tévesen irányul a kedves felé.

Ám a boldogság és a harmónia is talál helyet magának, a szeretet apróbb-nagyobb megnyilvánulásaiba bújva. Nem változott át minden, nem formált egészen új ént a sok meglepő és fárasztó újdonság és a felborult mindennapok. Az érintések nem veszítettek erejükből, dacolnak a kitettség ellen épített, kemény védőburokkal. A lassan visszatérő boldog együttélés pedig egy új életfeladattal egészül ki, amely az allegóriává növekvő növény-hasonlattal jut kifejezésre a versben:

 

„(…) valaki, aki túlnő rajtunk, mintha cserépből nyílna az

ég felé, átszakítja a plafont, az összes felhőt könnyedén

választja szét, de kéri, hogy közben fogjuk

az egyik kezét. felváltva. ma én alszom tíz perccel

többet, holnap te.”

 

Bár a tárgyak inkább az érzések kaotikus jellegét viselik magukon, a lélek tükrében tisztaság és rend lakozik:

 

„a felszínen minden szanaszét,

de a hármunk íriszében kristálytiszta

zöld-barna, kék, kék.”