A januári lapajánlóban a főszerep Mészáros Márton A szópárbajok hiábavalóságáról [Tamási Áron: Ábel a rengetegben] című írásáé volt. Ez a szöveg valószínűleg sokakat sarkall arra, hogy újra elolvassák (vagy legalábbis újból átgondolják) az Ábel a rengetegben című regényt, mégpedig a cselekmény és a dialógusok viszonyán keresztül.
Markó Béla Mi a hűség? címet viselő verse a hűség és a hűtlenség határvidékét, érintkezési pontjait és egymásba csúszását fürkészi. A hűség helye — úgy tűnik — a jelenben van, nem az emlékezetben.
Halmai Tamás Identitások címmel megjelent versében felbukkan és össze is ér az egyéni élet és a világtörténelem horizontja. Úgy tűnik, minden csupa véletlen és élethiány, utólag persze érthető, ám éppen „csak egy világ hiányzik a világhoz”. Talán a szeretet életet lehelhet a bocsánatért esedező világba. Halmai Tamás versében egyszerre benne rejlik a kozmogónia, a világ élettörténete és az elbukás fenyegető veszélye.
Masri Mona Aicha: Nem gondolok az ég madaraira címen közölt novellája a templomig vezető, földrajzi és fizikai értelemben vett utat ötvözi a gyászt kísérő, a megfelelés és az elszakadás kettősségében mozgó belső, lelki úttal. A novellát gondolat- és emlékfolyamok és a külvilág érzékeny leírása gazdagítja. A szövegben az ismerős és az idegen dichotómiája fontos szerepet játszik, s ez akár egy ismerős igehely (a címadó Mt 6,25-28) kapcsán is felmerülhet.
