A Tiszatáj decemberi számának fókuszában a zsoltárok, illetve a Zsoltárok könyvének aktualitása áll. Ennek jegyében olvashatunk zsoltárparafrázisokat Borsodi L. László tollából. Ezek a szövegek egészen otthonosan mozognak a zsoltárirodalom nyelvi regiszterében, egyáltalán nem érződnek erőltetettnek vagy kimódoltnak. A szerző Zsoltárparafrázis 0. címen egy jegyzetet is készített arról, hogy milyen élmény volt számára a megírni ezeket a parafrázisokat. A jegyzetben szó esik arról, hogy milyen összetett tudás-és ismeretanyag szükséges a zsoltárok értelmezéséhez, de a beszámoló középpontjába mégis a személyesség mozzanata kerül: milyen út vezet a gyermekkortól, vagyis a zsoltárokkal való első találkozástól a zsoltárparafrázis-versekig.
A februári lapajánlóban már felhívtuk a figyelmet Terék Anna versére és Anne Sexton zsoltár-ciklusára, amely Szlukovényi Katalin nagyszerű fordításában jelent meg.
Terék Anna Levegő című versében a próbatétel és a szenvedések mögött meghúzódó fejlődés reménye kap hangsúlyt.
Anne Sexton zsoltár-ciklusa pedig amellett, hogy egy különleges női hangot szólaltat meg, új világot is teremt. Képzelet szülte alakok és bibliai motívumok által jelenik meg a társadalomból való kirekesztettség elleni küzdelem, amely küzdelem különösen a művészeké, a költőké.
(Kondor Attila alkotása, a Tiszatáj decemberi lapszámából)
Gergely Ágnes A 71. zsoltár című verse az Úr irgalmát kéri, kirajzolódik benne az emberi esendőség, az, hogy az ember csak az Isten segítségében bízhat. A vers az egyéni kérésektől a többi emberért való aggodalom és ima felé ível:
„Ősz haj és vénség, úttalan gazok,
de karomról ne vedd el a karod,
és őrizd őket, őrizd egyre jobban,
akik elestek itt a pogromokban.”
Végezetül pedig elolvasásra ajánljuk Káldy Sára Lackfi Jánossal és Vörös Istvánnal készített
e-mail-interjúját, amelyből megtudhatják az olvasók, hogy milyen személyes viszony fűzi a két szerzőt a zsoltárokhoz, mi motiválta őket a zsoltárfeldolgozások megírására, s hogyan fogadták ezeket a feldolgozásokat szakmai körökben.
