Ne legyen stigma! Írások a szégyenről

A szégyen egy általános, sok esetben identitásformáló tapasztalat, amely rengeteg kettősséget foglal magában, például a feltárulás és az elrejtés dinamikáját -- a föld alá süllyednénk, láthatatlanná válnánk, de arcunk vörösen izzik a pírtól, ami feltűnést kelt.

A megszégyenülés elkerülésének mechanizmusa jobban meghatározza az életünket, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk, ezért is nagyon fontos, hogy beszéljünk róla, mert a minél szélesebb diskurzus elindít egy olyan folyamatot, amely segít normalizálni, elfogadni ezt a kegyetlen tapasztalatot, megkönnyíti a kezelését, az azzal való megküzdést. A szégyen képes stigmaszerű mentális bevésődéseket okozni, ami káros.

 

Tavasszal az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolája otthont adott ennek a különösen érdekes és fontos témának, megrendezésre került A szégyen reprezentáció című konferencia, amely több, mint 1500 érdeklődőt vonzott. A 2000 folyóirat legfrissebb száma ennek a konferenciának a válogatott anyagát kínálja a pszichológia, filozófia, irodalomtudomány és történelemtudomány területéről. Szeretettel kínáljuk olvasásra!

 

Magyar Ilka szégyenben születő moralitásunkról

Pintér Dóra a szégyen intimitásáról

Horváth Márk és Lovász Ádám Coetzee Szégyenéről

Domsa Zsófia a norvég szégyen sikeréről, Knausgårdról

Kiszely Zsófia a magyar irodalmi szociográfiákban megjelenő szégyenről

Svégel Fanni a nők elleni erőszak szégyenéről

Pótó Júlia a tuberkulózis szégyenéről

Horváth Csaba a félreértelmezés karneváljairól ír.

 

"A lét magában hordozza a szégyent, amely a létezés szégyene." (Martin Heidegger)