A szégyen egy általános, sok esetben identitásformáló tapasztalat, amely rengeteg kettősséget foglal magában, például a feltárulás és az elrejtés dinamikáját -- a föld alá süllyednénk, láthatatlanná válnánk, de arcunk vörösen izzik a pírtól, ami feltűnést kelt.
A megszégyenülés elkerülésének mechanizmusa jobban meghatározza az életünket, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk, ezért is nagyon fontos, hogy beszéljünk róla, mert a minél szélesebb diskurzus elindít egy olyan folyamatot, amely segít normalizálni, elfogadni ezt a kegyetlen tapasztalatot, megkönnyíti a kezelését, az azzal való megküzdést. A szégyen képes stigmaszerű mentális bevésődéseket okozni, ami káros.
Tavasszal az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolája otthont adott ennek a különösen érdekes és fontos témának, megrendezésre került A szégyen reprezentáció című konferencia, amely több, mint 1500 érdeklődőt vonzott. A 2000 folyóirat legfrissebb száma ennek a konferenciának a válogatott anyagát kínálja a pszichológia, filozófia, irodalomtudomány és történelemtudomány területéről. Szeretettel kínáljuk olvasásra!
A tartalomból:
Magyar Ilka szégyenben születő moralitásunkról
Pintér Dóra a szégyen intimitásáról
Horváth Márk és Lovász Ádám Coetzee Szégyenéről
Domsa Zsófia a norvég szégyen sikeréről, Knausgårdról
Kiszely Zsófia a magyar irodalmi szociográfiákban megjelenő szégyenről
Svégel Fanni a nők elleni erőszak szégyenéről
Pótó Júlia a tuberkulózis szégyenéről
Horváth Csaba a félreértelmezés karneváljairól ír.
"A lét magában hordozza a szégyent, amely a létezés szégyene." (Martin Heidegger)
A Szófán elérhető a lapszám, amelyet egy kávé áráért már olvashatsz is!
Hordozd tenyereden az irodalmat!
