Új pályázat a Szófán

Világgá szaladsz, kérdezte egy ismerősöm mikor hallotta, hogy Észak-Koreába készülök, különös helyre vágytam, meglepetésekkel teli országba, ahol egész nap a járdaszegélyt mossák asszonyok guggolva, este a parkokban gyerekek tanulnak és felnőttek, éjszaka megafonon keresztül kiabált vezényszavakra építik az országot, ahol a szállodánk, környezetétől látványszigetelt s úgy fogadják turista csoportunkat, mint kormányküldötteket, ahol magánautók nincsenek, de nyolc sávos autópályán fut buszunk s bejárjuk az országot a Sárga tengertől a Japán tengerig, ahol már Gutenberg előtt ismerték a könyvnyomtatást, mindenki előtt a térképet, teknősbéka mintájára páncélhajót építettek, majd kétszázötven évre lezárta határait az ország, mint azt Kína is tette, én most vagyok itt és hagyom állítsák össze a programom nap mint nap, hisz úgyis tudom mennyire hiteles a fővezér szülőfalujának mása s hogy műkabóca szól egyfolytában a fák lombjai között, jól mulatok azon, hogy a szálloda fodrászatában kiakasztott képeken a modellek frizuráit a fővezér tervezte, aki különben a tündérnemzetség leszármazottja, az operából elkésett csoportunk, de megvártak, kínos bevonulásunk álmélkodásban fordult, mikor a nézők felállva, tapssal üdvözöltek , a cirkusz műsorát protokoll páholyból néztük, közben a pincérek pezsgőt bontottak tiszteletünkre, a museum art’s megtekintése nem volt a tervükben s hiába kértem a két idegenvezetőjük hajthatatlan maradt, metró vagy city térképet sem kaptam a szállodában, csoportunk a második turistacsoport volt hazánkból és még nem volt magyar nyelvű tájékoztató Észak-Koreáról, így koreairól angolra vagy oroszra majd a magyarra való fordítás göröngyösen, lassan haladt, a mi idegenvezetőnk lefordította én magnóra mondtam a szöveget egy éjszaka, cserébe kértük a múzeumlátogatást, mit így már nem utasíthattak vissza, kinyitották nekünk a kaput, az ajtókat a, s láthattam végre a sokszáz éves tusrajzokat, színes kövekkel, vízfestékkel készült életképeket, a lógó bajszú kínai őst, a csak párosan festett kacsákat, a vad kék hegyeket látva megérintett az ősi bölcsesség, a büszke magányosság, a befelé forduló látás élménye, az idegenvezetőkre visszatérve a humor is előbújt váratlan, mikor vicceket meséltünk egymásnak s a saját bevallása szerint magyarul nem tudó idegenvezető nevetése csattant fel legkorábban, a Gyémánt hegység leghosszabb függőhídján át kanyargós, csúszós ösvények vezettek fel a kilenc sárkány vízeséshez, útközben többször megpihentünk, miközben népviseleti ruhában koreai népdalokat énekeltek nekünk mosolygós fiatal lányok és terülj asztalkám várt a sziklákon tálalva, hogy legyen erőnk a mászáshoz , akárha korlát helyett láncokba kapaszkodva is de mentünk , másztunk fölfelé hősiesen, jutalmunk volt a csengettyűs palota látványa, tizenhárom emeletes oszlopával s mindegyik szinten körben sok pici csengettyű csilingelt a szélben, a vízesés fölött a Buddha templom hatalmas otromba alakjaival ijesztett, egészen más élmény várt a demarkációs zónában másnap, egy személyautó vezette fel buszunkat, hogy elkerüljük a rejtett árkokat és más tankcsapdákat, abban a tárgyalóteremben ültünk asztalhoz, előttünk üdítő ital, cigaretta, ahol aláírták a Korea szétválásáról szóló egyezményt, most a másik oldal ablakain kíváncsian nézett be a színes bőrű állig felfegyverzett amerikai katona, vendéglátóink nyomatékkal kérték írjuk alá a két Korea egyesítéséről szóló petíciót, ennek senki nem látta akadályát, kivéve egy ismert sakkozót , ki tartott attól, hogy aláírása hátrányosan befolyásolja nemzetközi karrierjét, de fiktív névvel meg is oldódott a ma már jelentéktelennek , sőt viccesnek tűnő helyzet, ó, azok a tengeri fürdőzések, boldogok a népek, hol két tenger is mossa határaikat harminckét ezrelékes sótartalommal, még reggeli előtt egy erdő kellős közepén kavicsokon ücsörögve vízzel teli medencében frissítettem cseppet sem fáradt testemet, hazafelé a hosszú repülőúton számba vettem mit nem láttam Észak-Koreában, nem láttam szemetet, újságárust, szórakozóhelyet, de még egy kávézót sem, nem láttam temetőt , tejet, csokoládét, a tojásból is csak a fehérjét, szerelmespárok összebújását, gyógyszertárat, sem babakocsit toló anyukákat, pedig sok mosolytalan kisgyerekkel találkoztam.